Agybajok és egyéb nyavalyák

Ha a Költő életútja a természet törvényei szerint alakult volna, akkor talán megél nyolcvan esztendőt, de sohasem írja meg a fenti sorokat és a többi, zseniális versét. Például azt a freudista-szuicidális szösszenetet sem, hogy „a semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, körülülik szelíden, nézik, nézik a csillagok”.

Bizony fura viszonyok alakultak ki az Alkotás és a Lelki „Egészség” között. Sokszor még az is előfordul, hogy az egyik tönkreteszi a másikát. Karinthy Frici szeretett volna megszabadulni neurotikus tüneteitől, ezért pszichoanalízisre kezdett járni. Néhány hónap elteltével azt vette észre, hogy élete kiegyensúlyozottabb lett. Ekkor gyorsan abbahagyta a kezelést, mert attól félt, hogy ha kigyógyul a neurózisából, nem fog tudni írni. Ezért inkább tovább szenvedett.

Később agydaganatot állapítottak meg nála, és a stockholmi Karolinska intézetben Olivecrona professzor operálta őt. Karinthyt még a saját tumorával kapcsolatban sem hagyta el a humora. Azon morfondírozott, hogy talán nem is a daganatot kellene eltávolítani az agyából, hanem őt kellene levágni a daganatról. Lehet, hogy abból a kórosnak mondott valamiből egy „sikerültebb alkotás jönne létre, mint amilyen én vagyok”, írta.

Érdekes teremtmények vagyunk mi, emberek. Az egyik oldalon elismerjük, hogy az agyunk a legösszetettebb szervünk, melyben felfoghatatlanul bonyolult biokémiai folyamatok zajlanak le a nanométernyi idegsejtek között. Emellett azt is tudjuk, hogy minél bonyolultabb egy szerkezet/szervezet, annál könnyebben romlik el. (Lásd a kalapács és a számítógép esetét.) Mindebből logikusan következik, hogy az emberi agy egy nagyon sérülékeny szerv.

Ám elfogadni azt, hogy valami probléma van az agyunkkal, nagyon nehéz dolog. Szinte lehetetlen. A zseniális filozófus, Nietzsche élete utolsó húsz évét elmebetegen élte le. Mielőtt kitört volna rajta az őrület, orvosok tucatjait látogatta végig, és azt „követelte” tőlük, hogy találják meg, melyik belső szerve okozza kínzó fejfájásait. Bármilyen magyarázatot elfogadott volna, kivéve azt, hogy az agya betegedett meg.

Figyelem a betegeimet (és saját magamat is). Jönnek a különféle panaszokkal: hányinger, szapora szívverés, fulladás, deréktáji panaszok, és hevesen tiltakoznak, amikor megkapják a laboratóriumi és szervi vizsgálatok „negatív” eredményét.

Mert ha minden rendben van, akkor mi okozza a panaszokat, kérdik. Könnyen rávághatnánk, hogy az agyban van a probléma, de ez egyrészt nem pontos válasz, másrészt pedig képzeljük el, mit gondolnánk arról az orvosról, aki a vizsgálatok után azzal rukkolna elő, hogy „kedves páciens, magának azért van epegörcse, mert beteg az agya”.

Pedig sokszor előfordul, hogy még az olyan panaszok mögött is, mint a lumbágó vagy a gyomorfekély, lelki panaszok rejtőznek. Csakhogy ezt olyan nehéz kimondani. És még nehezebb elfogadni. Ám ebben nemcsak a Páciens a ludas, hanem a környezete is. A rokonok és a barátok sokszor képtelenek elfogadni az olyan magyarázatot, hogy „nyomott a hangulatom”, vagy „fáradt és kedvetlen vagyok”. Szinte kényszerítik a Pácienst arra, hogy mondjon valami konkrétabbat.

Biztosan a szíveddel van baj, mondja neki a Jóbarát. Mivel a Páciens már unja, hogy állandóan faggatják, rávágja, hogy igen, a szívem rendetlenkedik. A Jóbarát erre önelégülten elvigyorodik, és azonnal kezelésbe veszi őt. Felsorolja, hogy kik a legjobb szívspecialisták a környéken, különféle diétákat, és „ezerszázalékos” gyógyszereket javasol neki. Varázslatos gyógymódokról, a titkos elixírekről mesél. És addig magyaráz, míg a Pácienst tényleg elviszi a szíve.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/44. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene