Mitsubishi Colt CZT: Vigyázat, élesre van töltve!

Egy gázadás, és támad... A szerző felvételeiPontosan ilyen az új Mitsubishi Colt háromajtós változata, minden eddigi Coltok legerősebbike. Régen vártunk tesztautót ilyen türelmetlenül és ekkora izgalommal. S amikor megkaptuk, egy olyan hetünk kezdődött, amelyet nehéz lesz elfelejteni.

Külalak, besorolás

Fotóink természetesen eleve a kocsi sportosságát hivatottak hangsúlyozni, de a CZT külseje más szögből nézve is dinamikus, sőt agresszív. A motorháztető és a szélvédő egyetlen lendülettel fut fel a tetőig, az övvonal nem vízszintes, hanem hátrafelé emelkedő, az oldalüvegezés pedig majdnem pontosan egy repülőgépszárny profilja. Erre az önmagában is attraktív összképre tesznek rá még néhány lapáttal a sportmodell kiváltságai: az impozáns elülső és hátsó légterelő, a kályhacső vastagságú krómozott kipufogóvég, a 16 hüvelykes alufelnikre húzott 205/45-ös gumiabroncsok. Nincs mit ragozni rajta: így kell kinéznie egy 150 lóerős kisautónak! Amelynek ilyen minőségében messze nem akkora konkurenciával kell felvennie a harcot, mint a „civil” változatnak, de vetélytársai azért akadnak. Méghozzá nem is akármilyenek: a Ford Fiesta ST (150 LE), a Renault Clio Sport/V6 (180/ 255 LE), a Peugeot 206 S 16/RC (136/177 LE) vagy a Mini Cooper S (163 LE).

Komfort, szereltség, térkínálat

Ettől már csak a kagylóülés sportosabb! A háromajtós Colt – és főként a CZT – természetesen nem a mikrovanok osztálya felé kacsintó B-osztálybeli kisautó, mint ötajtós társa. Viszont a magas karosszéria itt is kitágítja körülöttünk a teret, és a 2:3 arányban osztott hátsó ülésekkel is ugyanolyan varázslatokat lehet véghezvinni. Pontokba szedve: 1. Tizenöt centiméteres pályán előre-hátra mozgathatók; 2. támláik különböző szögbe állíthatók; 3. mindkét rész külön-külön összehajtogatható és előrebillenthető. Vagyis hol a csomagtartót bővítjük, hol a hátsó utasok életterét, s mindezt a kocsi nagyságához képest meglepően tág határok között. A koffer képünkön látható ijesztően kis alapmérete tehát ne tévesszen meg senkit, valóban a minimumról van szó. Az ülésekhez visszatérve az elülsők is megérdemelnek néhány dicsérő szót: tessék csak megnézni azokat az oldalperemeket, akár az ülőlapon, akár a háttámlán! Már pusztán ennyiből is látni, milyen autóhoz van szerencsénk. Ezek a peremek ráadásul abszolút funkcionálisak is: a legkeményebben vett kanyarokban is kitűnően tartják a testet. A kocsi sportos jellegét hangsúlyozzák még az effektív napellenzőkkel fedett fehér körműszerek, a rácsos fémpedálok vagy a küszöbök piros feliratai. A szereltség pedig annyira a leggazdagabb, hogy külön rovatban szerepel a listán. Értékesebb elemei: front-, oldal- és függönylégzsákok, menetstabilizáló rendszer, kipörgésgátló, klímaberendezés, a volánról távirányítható hathangszórós, CD-lejátszós rádió, fedélzeti számítógép, hűtött italboksz.

Motor, meghajtás, menettulajdonságok

A másfél literes turbómotor az első kilométereken akár csalódást is okozhatna azoknak, akik nem rendeltetésszerűen használják. Viszont ők is nagyon gyorsan rájönnének: bizony ott van az a százötven lóerő! Előcsalogatásához nem kell más, mint gyorsan átugrani a kis hengerűrtartalomnál/nyomatéknál szinte kötelező turbólyukat, esetünkben tehát mielőbb 3000– 3200-as fordulatszám fölé menni. Ekkor kezdődik a lenyűgöző dolgok sorozata: az erő szinte kitépi kezünkből a kormányt (máris igazat adunk a tervezőknek, amiért nem méretezték túl a rásegítőt!), az autó még „hármasban” is kilő, mint egy pisztolygolyó, és villámgyorsan elfogyasztja a sportosan rövid áttételű váltó hátralévő fokozatait. Mindezt gyönyörűen színezett, de nem bántó erősségű hang kíséri a kipufogó felől. Tény, hogy a legkisebb útegyenetlenségen is szinte megpattanunk, de a sportos alváz ilyen autónál magától értetődő dolog. A volánt már csak ezért is végig keményen markolnunk kell; a félkezes-kikönyöklős vezetési stílus itt sürgősen elfelejtendő. Nem is beszélve arról, ha jön egy igazán kemény kanyar: a menetstabilizáló rendszer ugyanis hagyja, hogy magunk küzdjünk meg vele, csak a legvégső esetben avatkozik be. És az erős kiskocsik eleve adott nagyobb kitörési hajlama miatt bizony van is mit tennünk! Ám ezt az autót éppen erre találták ki, ettől élvezeti cikk. Persze „normálisan” is vezethető a CZT, amikor semmi többletmunkára nem kényszerít; igazi autós élményre azonban felpörgetett motor, villámgyors váltások és tapadáshatáron túl vett kanyarok nélkül ne számítsunk.

Zárszó helyett

Mit lehet ehhez hozzátenni? Maximum annyit, hogy kell az ilyesmi is, kellenek az erős kisautók. Nem véletlen, hogy gyártják őket, méghozzá szép számban, hiszen fenti felsorolásuk távolról sem teljes. Hogy talán egy picit drágák? Ja, kérem, az élvezeti cikkeket minden formájukban meg kell fizetni… Vas Gyula

Hengerűrtartalom: 1468 cm3

Legnagyobb teljesítmény: 110 kW (150 LE)/6000min-1

Legnagyobb forgatónyomaték: 210 Nm/3500min-1

Sebességváltó: ötfokozatú kézi

Legnagyobb sebesség: 210 km/óra

Gyorsulás 0–100 km/óra: 8,0 s

Menetkész tömeg: 1070 kg

Méretek (h/sz/m): 3810x1695x1520 mm

A csomagtér űrtartalma: 235–760 l

Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 8,6/5,7/6,8 l/100 km

Az üzemanyagtartály űrtartalma: 47 l

Ár: 684 900 korona

A háromajtós alapmodell ára: 379 900korona