Ötletes erkélyek, virágötletek

ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS

A virágkereskedésekben kapható zsákolt-zacskózott földkeverék az esetek többségében nem rossz, de se nem túl tápdús, se nem hosszú távra szól. Ha nem keverjük megfelelő komposzttal vagy laza kerti földdel, már a nyár közepére hamuszerű, leginkább a finomra darált kávéra emlékeztető közeget kapunk. Az ilyet hiába öntözzük, a víz csak átszalad rajta, a föld azonnal kiszárad, a beleültetett növények szenvednek. Nincs jobb a házi komposztnál, mely a gyökerekhez egyenletesen tapad, s tűző napon sem szikkad ki.

Nem mellékes maga az edény sem, bár lényegében minden virágtartó jól szolgálhat, ha a neki megfelelő virágokat ültetjük bele. A műanyag cserepeket jobb kerülni, főként napsütötte részeken – ha lehet, húzzunk rájuk szalmavédőt vagy tegyük őket porcelántartóba. Az égetett agyagból készültek legyenek tiszták, aljukra, a kifolyólyukra köveket vagy cserépdarabkákat helyezünk, így biztosítva a fölös öntözővíz szabad elvezetését és a talaj szellősségét. Jó szolgálatot tehet a faláda, bár a benne élő növényeket gyakrabban kell locsolni. A nagyobb terméskő edényeket, betonvályúkat nem föltétlen szükséges alul kifúrni, ezek anyaga ugyanis biztosít némi levegőzést a gyökereknek, s maguk is nedvszívók.

Különböző virágok társítása előtt tanulmányozzuk át, melyiknek milyen igényei vannak: a sok vízre és folyamatos tápoldatozásra szorulókat ne ültessük egybe szárazságtűrőekkel. Vannak virágzó növények, melyek sok vizet igényelnek (például a petúniák), mások semennyit (például a levendula). Vegyük figyelembe várható betegségeiket is: a levéltetvek kedvelt csemegéit (sarkantyúvirág, nebáncsvirág) inkább külön ültessük, a többiektől távol. Nem mindegyik edényvirágnak egyforma a napfényigénye: vannak állandó, közvetlen napsütést – és félárnyékot kedvelők. Jó választás az azonos növényfaj többféle hibridjének társítása: az igénytelen vasfű (verbéna) alakban és színben különböző egyedeit könnyű társítani, mind egyformán kevés gondoskodásra szorulnak.

A hosszú hajtásokat nevelők (mint a tömpevirág, a hópehelyvirág) ügyesen alakíthatók; ha száraikat kurtítjuk, akkor bokrosabbak lesznek, ha szabad növést biztosítunk nekik, hosszan csüngőekké válnak. Az elszáradt virágot minden növényről rendszeresen távolítsuk el, az esetleg elszáradt hajtás végét is. (r)