A nők elleni erőszakot megoldani, nem bagatellizálni kell

Az erőszakért az erőszaktevő a felelős, mégis hajlamosak vagyunk mentegetőzni, s magyarázatot keresni a nők ellen elkövetett brutalitásra. Gyakran a bántalmazott áldozatot hibáztatjuk a történtek miatt – ha nem is teljes mértékben, de részben felelősnek tartjuk a kialakult a helyzetért. Az IKEA vállalat által kezdeményezett felmérést, mely elkészítésében részt vett a prágai Károly Egyetem és a Fenestra szervezet, a Kantar Hoffman közvélemény-kutató ügynökség hajtotta végre. Az adatgyűjtés 1500 fős reprezentatív mintán zajlott Szlovákiában, 18 és 65 év közötti személyek bevonásával. „Mindenkinek joga van a biztonságos otthonhoz” – a bútorgyártó cég szerint ez a gondolat indította el a felmérést. „Megállapítottuk, hogy gyakran a probléma nemcsak az erőszakos partner és nő közötti kapcsolat megoldása, hanem az is, milyen módon reagál a társadalom az erőszakra” – írják. A kutatás eredményéből kiderül, valóban olyan jelenségről van szó, amely az egész társadalmat érinti – a válaszadók 77%-a szerint a kapcsolati erőszak az emberek nagy részére hatással van, és nagyobb figyelmet kellene szentelni a problémának. A felmérés többek közt azt vizsgálja, mennyire vannak jelen a köztudatban az erőszakot legitimizáló sztereotípiák.

Örökzöld tévhitek
Minden második ember úgy véli, az áldozat is felelős az őt ért erőszakért, a megkérdezettek 55%-a egyetért az állítással, mely szerint provokáció, ha egy nő nem gondoskodik a háztartásról –  tehát ha elhanyagolja a társadalom által tipikusan női feladatoknak vélt teendőket, akkor érthető, hogy erőszakosan reagál a partnere. Minden negyedik megkérdezett személy azt mondta, érthető, ha a férfiak néha erőszakosak, mivel ők tartoznak felelősséggel a családi költségvetésért. Az elemzés készítői kiemelték, a nyilvánosság hajlamos kialakítani egy áldozatképet, az előítéletek gyakran a szociális státuszra, illetve műveltségi szintre vonatkoznak. A tévhitek egyike, hogy az erőszak elsősorban a szegényebb réteg problémája. A közvélemény erre rácáfol – a feltevésre, mely szerint az egyetemi végzettséggel rendelkező férfiak nem erőszakosak a partnerükkel szemben, illetve, hogy a diplomás emberek nem keverednek olyan kapcsolatba, ahol áldozattá válnak, a válaszadók 80%-a elutasítóan reagált. A többség (54%) azonban továbbra is úgy véli, a párkapcsolati erőszak főként a szociálisan hátrányos helyzetű családokat érinti.

Miért nem menekül?
A lakosság érzékeny a gyerekek biztonságával kapcsolatban – a válaszadók háromnegyede úgy véli, a gyerekek védelme nem elégséges. Szlovákiában az emberek tudatosítják, ha az anyát erőszak éri, akkor a gyerekek ugyanolyan traumát szenvednek el, mint ő.  A válaszadók 90%-a szerint a bántalmazott nők azért nem lépnek ki a mérgező kapcsolatból, mert aggódnak a gyermekük jóléte miatt. Tény, hogy a zsarolás és a gyerek elrablásával kapcsolatos fenyegetés az egyik akadály, amiért gyakran inkább eltűrik a testi és lelki terrort. A menekülés során számos kihívással kell szembenézniük, a megkérdezettek közel háromnegyede szerint Szlovákiában nehéz segítséghez jutni e téren, s ha sikerül is kilépni a kapcsolatból, a többség szerint azzal még nem ér véget az erőszak.  A távozás sokak számára rendkívül bonyolult, hiszen hazánkban szinte lehetetlen szükséglakáshoz jutni, az anyaotthonok és egyéb válságközpontok kapacitása pedig szűkös.  A válaszadók 38%-a kijelentette, nagy gondot jelentene számára, ha hirtelen más lakásba kellene költöznie, minden tizenegyedik résztvevő pedig belátta, nem tudna megbirkózni a feladattal.