Zsebmagyarország

Méltánytalanul kevés figyelmet kapott a magyar sajtóban Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter (civilben egyébként református lelkész) egyik tapolcai kijelentése. Még az április 12-i választás előtt voltunk, amikor ez a remek ember arról értekezett, hogy hát a magyarokat két kategóriába lehet sorolni: szívmagyarok és zsebmagyarok. Szóval Balog úr (lelkész úr) úgy gondolja, hogy a szívmagyarok (igazi keresztyén, rendes, nemzeti érzelmű polgárok) mindenképpen rájuk szavaznak, mert...mert ez így van, na. A zsebmagyarok azonban megnyerendők minden választás előtt, mert azokat – miként nevük is mutatja – tényleg csak a zsebük érdekli: kerüljön bele bármi, csak kerüljön. Például a Fidesz – folytatta a pásztor – megnyerte őket még a szocik idején, amikor a szociális népszavazást kezdeményezte, hiszen ezek a (nyilván hitvány) emberek már akkor is azt nézték, hogy ne vegyen ki senki és semmit a bukszájukból. Aztán persze képesek lettek volna elkódorogni máshova, ám a Fidesz ezt is felismerte, és előállt a rezsicsökkentéssel, és lám, a zsebmagyarok tömege hozta is az újabb kétharmadot. Ennyi tehát. És hát, ha így van, Tapolcán rá kellett jönniük, hogy ott és akkor legalábbis (de igazából jó fél éve mindenhol) elvesztették a zsebmagyarokat. A kulcs tehát: ígérni kell. Ha kell, olyat, mint a Jobbik. Vagy olyanabbat! Most például azzal nyitottak, hogy hirtelen bejelentettek egy egyszázalékos adócsökkentést (a szakportálok számítása szerint átlagosan 1500 forintot jelent havonta egy embernek), majd nyomban bemondták: a magyar ember disznóhúst eszik, tehát annak áfáját csökkentik 27-ről öt százalékra (nem, egyébként nem igaz, főleg baromfit eszik, de nyilván járjanak már jól a haverok is, akiknek sertéstelepeik vannak). Ez azonban még mindig kevésnek tűnhetett, mert jött Orbán pénteki interjúja, ahol előbb megmondta, hogy noha csökken jövőre a bankok különadója, azért ne feledd (ne aggódj), magyar ember, csak ez marad a legnagyobb teher, amit Európában erre a szektorra kivetnek, majd jött a ráadás – egy egészséges adag idegenellenesség.A magyarok kormányának fője hosszan beszélt keresztény Európáról meg illegális menekültekről, akiket szerinte nyomban vissza kell küldeni, ha viszont valamiért mégis maradhatnak, akkor bizony zárják be őket és dolgozzanak, nehogy már csak eltartottak legyenek. A zsebmagyar már láthatta is maga előtt, amint a szerencsétlen földönfutókat reggelente kihajtják egy táborból munkára, este pedig szigorúan vissza, aztán rács, zár, lakat – ahogy kell. Totálisan szembemegy ez az EU-szabályokkal, de Orbánt ez aligha érdekli. Őt most az foglalkoztatja, hogy visszaerősödjön, ehhez pedig, ha kell, átveri az embereket. Azokat, akiket most nemzeti konzultáción kérdeznek meg arról, így bánjanak-e a menekültekkel, és – ne legyen illúziónk – a többség igent fog mondani. Aztán ha az EU mégis nemet mond, akkor összeborulhat kormány és idegengyűlölő, és jöhet a sóhaj: mi csak egymásra számíthatunk. (u.i: Lesz még egy nemzeti konzultáció, ahol azt kérdezik: minek a díját kellene eltörölni vagy csökkenteni? Csak hogy ha lenne olyan zsebmagyar, aki megérti a menekültek nyomorát.) A szerző magyarországi publicista