Zene füleinknek

<p>Szerencsére idén decemberben is akadt olyan tévécsatorna, amely levetítette nekünk a Nick Hornby regényéből készült Egy fiúról című filmet, Hugh Grant főszereplésével. Szerintem ez a filmtörténet egyik legjobb &bdquo;karácsonyváró&rdquo; darabja.&nbsp;</p>

Csak néhány jelenet játszódik karácsonykor, a történet sem e körül bonyolódik, az ünnepkör mégis fontos szerepet játszik a főhős életében. Az illető ugyanis nem dolgozik, mégis úri módon él, mivel megboldogult édesapja anno megírta A télapó szuperszánja című dalocskát, amelyből karácsonyi örökzöld lett.

Amikor először láttam a filmet, írói túlkapásnak véltem, hogy egyetlen dal jogdíjából gondtalanul meg lehessen élni, de érdeklődtem zenész ismerőseimnél, akik kivétel nélkül mind bólogattak. Abszolút lehetségesnek tartották a dolgot. A világsláger az világsláger, nincs mese. Egy-egy jól eltalált karácsonyi dalt pedig bizony rongyosra játszanak a rádiók decemberben. Ezt tudjuk jól, hiszen lépten-nyomon tapasztaljuk. A legidegesítőbb példa talán a Last Christmas című szerzemény, amelyet pont harminc évvel ezelőtt ismert meg a világ, és amelytől azóta senki sem menekülhet, egész hónapban ez folyik a csapból. Gondoljanak bele, George Michael alig húszéves volt, amikor megírta. És ha azóta semmi mást nem csinált volna, akkor is lehetne belőle minimum egy Nick Hornby-regényhős.

Nehéz „tudományosan” meghatározni, mitől válik örökzölddé egy dal. Talán egyszerre találhatóak meg benne az ismerős, megnyugtató harmóniák és az új ötletek, rafinált hangszerelési megoldások, hatásos, könnyen megjegyezhető refrén… Az is rejtély számomra, hogy miért kell ugyanazt a négy–öt karácsonyi dalt hallgatnunk ebben az időszakban. Vajon miért nem mernek újítani a rádiós zenei szerkesztők (tisztelet a kevés kivételnek), miért nem böngésznek egy kicsit az interneten? Akár egy óra alatt fél tucat nagyon jó karácsonyi dalra lehet bukkanni, legtöbben mégis inkább „tutira mennek”. (Amiért George Michael nyilván hálás nekik. Hacsak nem irritálja már őt is ama bizonyos ifjúkori szerzeménye…)

Szintén komoly dilemma, milyen CD-t hallgasson a család szenteste. Akkorra már mindenkinek a könyökén jön ki a Csendes éj, dührohamot kap, ha meghallja a Jingle Bellst, nem beszélve azokról a dalokról, amelyek a tévéreklámokból másztak bele kíméletlenül a fülekbe. Azt hiszem, itt az ideje egy alapos fülpucolásnak. Semmi karácsonyi lemez, inkább valami jó kis dzsessz, kamarazene, zongoraverseny vagy valami rég hallott muzsika. Ezt a javaslatot fogom beterjeszteni odahaza. Szurkoljanak, hogy megszavazzák…

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?