Voksolás után: jöhet Szaddám

Az ötvenes évek óta most először uralják az Egyesült Államok törvényhozásának mindkét házát a republikánusok. A populista politika bizonyult a nyerőnek egy olyan helyzetben, amikor a gazdasági recesszió nyilvánvaló, s az amerikaiak biztonságérzete törékenyebb, mint bármikor azelőtt. A választások következménye egyértelmű: senki sem vitatja, hogy Bush elnök az elért eredménnyel képes lesz végrehajtani nagyszabású védelmi terveit. Az amerikai sajtó találgatásai nem is a republikánusok, hanem a demokraták felé fordulnak: mihez kezdenek azután, hogy csak lemondásokra (Rick Gepardt kongresszusi vezér), valamint üres szólamokra futotta? Annyit Tom Daschle, a szenátusi vezér elismert: a demokraták legfontosabb témái – oktatás, szociális és egészségügyi reform, valamint a gazdasági recesszió – nem hozták meg a kívánt hatást. Elemzők szerint éppen a Gephardt és Daschle által fémjelzett kemény kritika nem kínált megoldásokat. Amerika szeptember 11-e után más ország, ezt a demokraták nem vették figyelembe. Jól mutatja ezt a georgiai szenátusi választások eredménye: Max Cleland, a vietnami háborúban két lábát és fél kezét elvesztő veterán demokrata szenátor meglepetésre alulmaradt a republikánus Saxby Chambliss-szel szemben. Az ok egyszerű: Cleland a szenátusban azon kevesek egyike volt, akik Bush elnök védelmi terve ellen szavazott. Mivel a szenátus az elnök legfontosabb ellenőrző szerve, a választások tétje tulajdonképpen az amerikai külpolitika alakulása is volt. A részvétel annak ellenére alacsony volt, hogy az amerikai sajtó, politikai pártok és nem kormányzati szervezetek részvételre buzdítottak, a kampányból azonban hiányzott a meggyőződés és az ötlet, illetve maradt a választások fontosságának üres és mechanikus ismétlése. Az Egyesült Államokban főleg a fiatalokat nem érdekli a politika, részvételi arányuk a többi választói rétegéhez viszonyítva választásról választásra csökken. Nem mindennapi kontrasztot mutatott a szlovák nem kormányzati szervezetek munkájának amerikai bemutatása és az ott éppen finiselő kampány. A látogatás pikantériáját az időzítés mellett növelte az a tény, hogy a szlovák szervezetek – egyebek között – amerikai segítséggel valósították meg a mozgósító kampányokat 2002 szeptemberében. Az amerikai külpolitika kezdi elveszteni intellektuális erejét és meglepetésszerűségét. Az Irak-ellenes lépések jól mutatják az amerikai politika brutális egyszerűségét. Az iraki válsággal kapcsolatban az USA-ban egyre többen emlegetik a John Kennedy által folytatott külpolitikát. Kennedy elnök 1962-ben, a kubai válság idején éppen a kitartásával és óvatosan kezdeményező politikájával érte el a válság békés kezelését. Annak ellenére, hogy a nyilvánosságra kerülő dokumentumok szerint a védelmi minisztérium és a CIA a háború mellett tette le a garast. A mostani helyzetben – elsősorban Európa, de egyes demokraták szerint is – az amerikai hadigépezetnek meg kell várnia a bizonyítékot az iraki tömegpusztító fegyverekről. Az időközi voksolás eredménye jelzi a 2004-es elnökválasztás lefolyását. Szinte bizonyosnak látszik, hogy a Republikánus Pártban nem lesz Bushnak ellenfele. Az elnök népszerű: az utolsó hétben 15 helyen kampányolt nagy sikerrel Amerika-szerte a republikánus jelöltek mellett. A demokratáknál ugyanakkor annyira nincs jelölt, hogy a legnagyobb esélyes Al Gore volt alelnök, aki éppen Bushsal szemben bukott el 2000-ben. Az elnökválasztást így valószínűleg az iraki konfliktus lefolyása dönti el. Márpedig a republikánusok mostani győzelme zöld lámpát jelent Bush elnöknek.