Viták helyett pozitív hírekre várunk

Mérgesek a képviselő urak. Mert mit képzel magáról az igazságügy-miniszter, hogy visszavonja a korrupcióellenes törvényeket, amikor azt már nagy, hathónapos munkával a maguk képére faragták. Ez nem járja, hiszen a legfőbb urak mégiscsak ők. Mondtak is nagyokat, az sem zavarta őket, hogy ebből nem minden bizonyult valósnak. De ez csak a hétköznapi embereknek furcsa, elég a parlamentben eltölteni néhány napot, hogy lássuk, milyen furcsa elefántcsonttoronyba zárkóztak, élükön az egykori alkotmánybíróval, aki kamerát látva durcás kisfiúvá változik, és még a nevét sem hajlandó elárulni a kíváncsi újságíró bácsiknak és néniknek. Pedig a külvilág igenis létezik, még ha ez nem is annyira nyilvánvaló a Szamárhegyen álló parlamentből kifelé nézegetve. A héten a Transparency International igyekezett figyelmeztetni őket, hogy a korrupcióellenes küzdelemben a nagy szavak mellett kevés a tett. Pedig a kormánypolitikusok józanul mérlegelve, lassanként készülhetnének a jövőjükre. A koalíció a reformok szempontjából elég szépnek nevezhető első éve valójában egy politikai öngyilkosság, amire rá is ugrott a szakszervezetek–Fico páros. A koalíció remélhetőleg túléli az áprilisi népszavazást és tovább reménykedhet abban, hogy a reform első gyümölcsei két és fél év múlva elegendőek lesznek a politikai túléléshez. Ehhez azonban a kisded parlamenti játékok helyett az eredményeket kellene közzétenni. A reform következtében már most is egyre több eladható információ bukkan fel. Képzeljük csak el, mit érezhetnek azok, akik évek óta háziszolgaként, gyerekcsőszként dolgoznak Ausztriában, azt hallva, hogy újabban miként kuncsorognak az osztrák cégek a Pozsony környéki autógyáraknál megrendelésért. Az se egy kutya érzés, hogy az osztrák kormánynak hamarosan ezeknek a cégeknek kell számot adni arról, vajon miért halasztgatja évek óta a Szlovákia felé vezető néhány kilométeres autópálya-szakasz megépítését. E nélkül ugyanis az ottani cégek nem tudják szavatolni a pontos beszállítást, így nem kapnak megrendeléseket az említett üzemektől. Sok év nyomorúság után ilyen kis híreknek is tudnánk örülni. Nem is beszélve a cégnyilvántartás és a telekkönyv európaivá válásától (bár ez utóbbival kapcsolatban még várjunk a dicsérettel). Túlélésre vágyó kormánypárti politikusoknak ezen az úton hívjuk fel a figyelmét a Transparency International tanácsára. A nép korrupcióellenes vezetőre vár, ne engedjék ezt át az álságos Ficónak. A statisztikai hivatal hangulatjelentése is érdekes lehet: a januári nagy áremelések ellenére a fogyasztói hangulat valamelyest javult. Ennek nyilván az az oka, hogy a szomorú jelen ellenére újra bízunk a jövőben, ez pedig jó kiindulási alap.

Egyébként a napokban van a pénzügyi szolgáltatók összeomlásának második évfordulója. Sokan még mindig csak a populista köröket róják (kárpótoljon a kormány, hiszen a szolgáltatók mennyit hirdettek a lapokban). Arról érdekes módon nem beszél senki, hogy vajon a csődbiztosoknak nem kellene-e valamilyen központi segítség a hatalmas anyag feldolgozásához. Mert így csak megy az idő és szenvednek a károsultak. Az egyetlen öröm, hogy néhányan a nagy játékosok közül rács mögé kerültek, igaz, ítélet még nem született.