Viszik az aranyat a németek

Az élet mindig drága (Die Hard 3) című klasszikus akciófilmben németül beszélő terroristák lopták el a szövetségi jegybank New York-i fiókjának aranytartalékát, de pechjükre John McClane (Bruce Willis) rendőrrel kerültek szembe. Paradox módon a terroristák, ha tényleg lenyúlták volna az aranyat, azzal jelentős részben a német jegybankot, a Bundesbankot lopták volna meg. A német újraegyesítésig (1990) a Bundesbank aranytartalékának 98 százaléka ugyanis külföldön volt letétben, jórészt épp az amerikai Fednél, de a londoni és párizsi nemzeti bankban is. Egyrészt a második világháború után a gazdaságát újjáépítő Nyugat-Németország (NSZK) ezekben a városokban tudott aranyat venni és ezeken a jegybankokon keresztül tranzakciókat lebonyolítani, másrészt hidegháborús stratégiai okok is a külföldön tárolás mellett szóltak. (Tekintettel a Varsói Szerződés „védelmi stratégiájára”, amely arról szólt, hogy az első hullámban az NSZK-t rohanják le a Rajnáig, ez nem is meglepő.)

A németek most újra a Fedből viszik az aranyat, de (nagy különbség) a sajátjukat. A Bundesbank 2020-ig Frankfurtban szeretné tudni aranytartalékai felét (a csaknem 3400 tonnából, ami az amerikai 8130 tonna után a világon a második legnagyobb), 37 százalék maradna New Yorkban, 13 pedig Londonban. Ez nyilvánvalóan bizalomerősítő, a stabilitást szimbolizáló lépés, egyben válasz a növekvő kételyekre azzal kapcsolatban, vajon valóban fizikailag megtalálható-e a Fed széfjeiben a kimutatások szerint ott tárolt összes arany. A kétely nem csak néhány összeesküvés-elméleteket szövögető egyén fantáziájában él, hiszen maga a német Számvevőszék hívta fel a figyelmet arra, hogy – a külföldön tárolt tartalék – „sohasem volt fizikailag ellenőrizve”.

Bár a közgazdaság fő iránya alapján az aranynak nem kéne nagy szerepet tulajdonítani, azért ott van a széfekben. Jól illusztrálja ezt a mára legendássá vált 2011-es amerikai kongreszszusi meghallgatás, ahol Ron Paul, az aranystandard visszaállításáért küzdő volt texasi republikánus párti, libertariánus képviselő szegezte neki a kérdést Ben Bernanke akkori jegybankelnöknek: „Úgy gondolja, az arany pénz?” A válasz: „Nem… egy pénzügyi eszköz.” Paul erre így folytatta: „Akkor a központi bankok miért tartalékolják?” Válasz: „Hát, ez a hagyomány, nagyon régi hagyomány.” Hát, én inkább Paul záró szavához csatlakoznék: sokan továbbra is azt gondoljuk, hogy pénz.

A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója