Visszavág a Securitate: lehetetlenné vált a kutatás

A román alkotmánybíróság döntésével megbénította az egykori kommunista titkosrendőrség aktáinak feldolgozását és értékelését végző testület munkáját, ami a Neue Zürcher Zeitung meglátása szerint a Securitate-dossziék eltemetését jelentheti, menlevelet biztosítva az egykori besúgók tízezreinek.

A minap a civiltársadalom romániai védelmezői tüntettek Bukarest belvárosában az alkotmánybíróság határozata ellen. Pár ezren voltak csupán, ami a kérdés súlyához mérten igen szerény szám. Jelenleg ugyanis az forog kockán, hogy milyen mértékben történik meg (ha egyáltalán valamikor) a Ceausescu-diktatúra még életben lévő ügynökeinek és besúgóinak a felelősségre vonása.

A svájci újság szerint a múlt feldolgozásának eme lépése nemcsak azt jelentené, hogy az állam teljesíti erkölcsi kötelességét az erőszakon alapuló elnyomó rezsim áldozataival szemben, de egyúttal a napi politika közvetlen érdekeit is szolgálná. Románia (és Bulgária) ugyanis januárban dorgálást kapott az Európai Bizottságtól a változatlanul virágzó korrupció, valamint az igazságszolgáltatás hiányosságai miatt. Ha Brüsszel nem tapasztal hamarosan javulást, a két újsütetű EU-tagra szankciók várnak.

Az unió által kifogásolt visszás állapotok azt az államfelfogást tükrözik, amely – akárcsak 20 évvel ezelőtt – kiskorú alattvalóknak tekinti a polgárokat. Éppen emiatt nem képes a Securitate-akták sorsa nagyobb tömegeket mozgósítani: az államon belüli átláthatatlanság nem kivétel, hanem szabály.

Január 31-én az alkotmánybíróság helyt adott Dan Voiculescu médiacézár és politikus panaszának. A döntéssel megszűnt a Securitate-levéltárát vizsgáló országos bizottság (CNSAS) működésének a jogalapja. A testületnek 300 munkatársa van, munkáját 11 tagú kuratórium irányítja, amelynek összetétele arányos a parlamenti pártok frakcióinak létszámával.

A CNSAS lényegében nem volt működőképes, amíg a posztkommunista szociáldemokraták (PSD) 2004-ben ki nem buktak a kormányból. Hatalomra jutása után pár nappal Traian Basescu államfő felhatalmazást adott a CNSAS-nak az összes felellhető titkosrendőrségi akta felügyeletére. Az archívumban több mint kétmillió akta található.

A Basescu által kinevezett, ám reformellenes támadásoknak tavaly áldozatul esett egykori igazságügyi miniszter, Monica Macovei olyan törvényt hozott, amelynek értelmében leválthatók azok a bírák és ügyészek, akik ügynökei vagy besúgói voltak a kommunista titkosrendőrségnek. Annak eldöntése, hogy aktív politikusok, leleplezett bírák és ügyészek esetében megvalósul-e a „politikai rendőrségi tevékenység” tényállása, a CNSAS kuratórium hatáskörébe tartozik. Pontosan ezt a hatáskört vonta meg január végén az alkotmánybíróság, azzal az indoklással, hogy egy hatóságot nem illet meg bírói jogkör. Az Ab határozata értelmében alkotmányellenes a CNSAS összes korábbi döntése is.

Voiculescut korábban leleplezték mint az állambiztonsági szolgálat nem hivatalos munkatársát. Ceausescu idején magas pozíciót töltött be a külkereskedelmi tárcánál. Közvetlenül a rendszerváltás után médiabirodalmat hozott létre, amelynek révén ő és amúgy jelentéktelen Konzervatív Pártja meghatározó befolyáshoz jutott a romániai belpolitikára. Bírálói a romániai köpönyegforgatók legundorítóbb példányát látják benne. Leleplezése miatt tavaly nyáron kénytelen volt lemondani helyettes kormányfői tisztségéről – mandátumát a parlament felsőházában azonban megőrizhette. Abban, hogy éppen ő tudta sikerrel megtorpedózni a CNSAS-t, bukaresti megfigyelők újabb jelét látják annak, hogy Romániában tovább folyik a régi rezsim sötét alakjainak felszín alatti rehabilitálása.

A román kormány most sürgősségi rendeleten dolgozik, amely lehetővé tenné, hogy a CNSAS az alkotmánybíróság döntésének dacára folytathassa a munkáját. Calin Popescu-Tariceanu kormányfő a múlt héten fölkereste a hivatalt, hogy megnyugtassa annak munkatársait. Megfigyelők arra számítanak, hogy a jövőben a Securitate megbízásából végzett politikai tevékenység megállapítása nem a CNSAS-ra, hanem bíróságokra fog tartozni. Így a hivatal munkája alighanem csak történészek számára bírna jelentőséggel, mivel a román bíróságok teljesítőképességét bizonyára meghaladná ez a feladat.