Vigyázz, kész, tűz!

Kitört a nagy szlovákiai fotelháború. A Haza Atyját a Leghűségesebb Tanítvány – később független áruló – orvul és hátulról, egy rakétavető hatékonyságával fotellel terítette le egy békés ülésnapon, anno... Ám húsz percre rá már azt hallani: fenét, pont az örökös miniszterelnök, s egyben többszörös nehézsúlyú bokszbajnok csapott fel Rambónak, ő volt az igazi disszidens a mozgalomban, nem pedig az elődje elődjét vén szarosnak becéző jogászcsillag. Ez van kérem, így kell ezt, ebben a műfajban minden megengedett. Szék, karfa, fotel, vagdalkozni kell mindennel, ami a kezünk ügyébe kerül, ha mással nem, kapjuk el a titkárnőnket, a mankót vagy a krómacél asztallábat, lényeg, hogy a tár mindig tele legyen. Később jöhet a láncfűrész, az Uzi vagy a zsebatombomba. Ám mégis inkább hazudni kell folyton-folyvást, nem emlékezni semmire, mindent letagadni, már előre is, na és persze önigazolni, echte független demokratának látszani, ugyanakkor szegény mártírnak, átvert inasnak a főnök mellett, mintha a kettő eleve nem zárná ki egymást. Ez a legcélravezetőbb. Az önsajnáltatás, a közszánalom. Főleg olyan politikusok esetében, akik már mindent eljátszottak, elsőként önmaguk hitelét. Hát most fotelháborút játszanak, mert a legkorszerűbb videojáték szerint az a nyerő. Úgy indul, hogy van egy sötét, félhomályos parlament, te ott fekszel a padsorok között, kezdetnek van egy bazi nagy foteled, a kijáratnál kapsz életet, meg egy még nagyobb fotelt, ha a teremben kószáló zombit egy lövéssel le tudod teríteni. Ám vigyázz, közel ne engedd magadhoz, mert megesz. Meg még olyan játékokat is ismerek, ahol van egy előbb ronda, kövér, később nagyon elegáns, fess bácsi, aki először nagyon gonosz, fegyvereket lop és elad, államfők fiait rabolja el, halottakat szerepeltet élőként, és felveszi rájuk a lovettát, szóval nagyon dark és hard a csávó. A második menetben eltűnik, a harmadikban visszahozzák, a negyedikben pedig simán lekaszál mindenkit, de szoftverhibás a játék, mert a végén már nincs semmi, csak egy rettenetes röhögés, ő kacag, és nem lehet leállítani, mert ártatlan, mint a ma született bárány. Aztán az is egy jó játék, amiben a Nagy Fehér Vadász vadászik mindenféle ocsmány szerzetekre. Itt is különböző nehézségi fokozatok vannak, előbb erkélyről kell vizelnünk a járókelőkre, ha csak a kockakövekre bírunk, az pontlevonással jár, aztán tankkal kell átmennünk mindenféle szűk hidakon az ellenség fővárosába, végül meg kell küzdenünk a legrettenetesebb nőstény ördöggel egy hátborzongató helyen: a pártszékházban. Ám a legnehezebb szinten Kia-területet kell szereznünk vérszomjas földtulajdonosoktól, aztán őket képviselni az áruló kormány ellen. Az nyer, aki sokat tesz zsebre. Mindig újraindítható, jó szórakozást...