Végre egy jó hír

A kísérlet teljes kudarccal végződött, és ezt most Kotleba híveinek egy része is belátta. Az antifasiszta mozgósítás nem biztos, hogy elég lett volna, ha Kotleba – ahogy ígérte – tényleg pozitív irányba mozdítja el a megyét; ez azonban nem így történt. Besztercebánya megye uniós forrásoktól esett el, a megyefőnök saját családtagjainak karrierjét pátyolgatta, a más véleményt képviselőkkel szemben pedig arrogánsan és agresszívan lépett fel. A választók látták, hogy mindez nem jó, ezért aztán Kotleba nem ismételhette meg a négy évvel ezelőtti meglepetést.

Ján Lunterről túl sokat egyelőre nem tudunk, olyasmire volt viszont képes, ami ebben az országban az utóbbi húsz évben csak egyszer fordult elő, 1998-ban, amikor Vladimír Mečiar pöffeszkedése ellen Mikuláš Dzurinda egyesítette a különböző ideológiákat képviselő pártok sorát. Lunter ugyan nem országos szinten érte el ezt a sikert, de a mai közállapotokat ismerve ez semmit nem von le az érdemeiből. Talán az országos nagypolitikára nézve is felcsillanthat egy kósza reménysugarat, hogy fontos ügyekben egyszer még a józan ész is szóhoz juthat.

Igazi jó hír emellett, hogy a szélsőségesek további növekedése megállt, és azok a jóslatok, amelyek Kotlebáék szavazóinak fokozott mozgósíthatóságára figyelmeztettek, nem váltak valóra. Az alternatívát kereső szavazók ezúttal inkább a jobbközép ellenzék vagy a függetlenek megoldásait választották. Még ha hátradőlni nincs is okunk, egy icipicit meg lehet könnyebbülni: a 2016-os parlamenti választási katasztrófa nem biztos, hogy a vég kezdetét jelentette. Bár minden felmérés azt mutatja, a szélsőségesek az elmúlt másfél évben országos szinten erősödtek, a demokratikus pártok és jelöltek hatékony szervezőmunkája ezt az erősödést sikeresen ellensúlyozhatja. Ez az idei megyei választások pozitív tanulsága.

Talán egy kicsit hálásak is lehetünk a Besztercebánya megyeieknek ezért a kísérletért. A saját bőrükön tapasztalták ki, hogy az újnácikkal nem éri meg próbálkozni. A megyét ugyan ez a kísérlet alaposan visszavetette a fejlődésben, de most már itt van fehéren-feketén a példa, amit jobb elkerülni. Ez a négyéves Kotleba-kaland kellett ahhoz is, hogy egy kicsit többen kezdjenek érdeklődni a megyerendszer és a megyei választások iránt. Ha nincs a 2013-as világraszóló blamázs, most nincs részvételi rekord sem. A megyék elég unalmas témát jelentenek, de tényleg sok pénzünkről és fontos intézményeinkről döntenek, és ahhoz, hogy az egész megyerendszert hatékonyabbá, érthetőbbé, áttekinthetőbbé tehessük, először tudomásul kellene venni, hogy létezik. Az idei választásokon tettünk egy kis lépést ebbe az irányba.