Várjuk a drágulást

Engedjék meg, hogy az Új Szó rendszeres olvasójaként néhány sorban hozzászóljak a legújabb reformelképzelésekhez. Az utóbbi napokban jelentek meg az Új Szóban a következő cikkek: Kórház mint szálloda; Tandíj és diáktámogatás; Leépül az építőipar stb. A sort tovább folytathatnám azokkal az intézkedésekkel, amelyekkel az új honatyák és miniszterek igyekeznek javítani az állam helyzetén. Megtudhattuk, hogy 2003. január elsejétől milyen áremelkedéssel számoljon az állampolgár. Gondolkodtak a mélyen tisztelt illetékesek, hány helyen lesz kikapcsolva a villany, a gáz, a a víz, és még folytathatnám tovább. A lakások, amelyek többsége a 60–70-es években épültek és többnyire idősek lakják, javításokra szorulnak. De miből? Ezekben laknak azok, akik ma már a nyugdíjukból élnek, és az lassan a mindennapi életfenntartást is nehezen fedezi. A tervezett áremelések miatt a jövő évben már szinte lehetetlen lesz beosztani ezt a kevés pénzt. Csaknem az egész vízre, gázra, villanyra megy majd el. Mostanában jelent meg hír arról is, milyen az átlagkereset az egyes ágazatokban. Én egy példával szeretném ábrázolni, hogy is néz ki az átlagkereset egy harminc főt alkalmazó üzemben. Nézetem és tudomásom szerint öten kapnak 30-30 ezer koronás fizetést, további öten 20-20 ezer koronát, és a többi 20 alkalmazott 10-10 ezer koronás fizetést; ez összesen négyszázötvenezer korona. H elosztjuk 30-cal, akkor kijön, hogy az átlagkereset tizenötezer korona, vagyis nagyon jól keresnek ebben az üzemben. Igen, csak hogyan tud kijönni a fizetéséből az a húsz alkalmazott, aki 10-10 ezer koronát keres? Látjuk tehát, hogy valóra váltak az egykori kormányfő, Mečiar szavai, aki az ígérte, hogy a rendszerváltás után öt éven belül utolérjük Svájcot. El is hagytuk, csak nem a fejlettségben, hanem a bűnözésben, az elszegényedésben és még sok más mindenben is. Nem beszélve a munkanélküliségről.

Parajos László, Szentes