Váltás a Hradzsinban: Václav Havel után Václav Klaus jött

Földön járó polgári elnök akar lenni ČTK-felvételAz első, hogy milyen hatással lesz ez a döntés a belsőleg most már bizonyíthatóan nagyon megosztott hárompárti kormánykoalícióra, különösen annak legerősebb pártjára, a Cseh Szociáldemokrata Pártra, s közvetetten a kormányra, a második pedig az, hogy mennyiben fogja ez befolyásolni Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjának helyzetét a belpolitikai színtéren.

Mielőtt azonban az említett politikai kérdéseket elemeznénk, érdemes néhány szóban megemlíteni, milyen reakciókat váltott ki Václav Klaus megválasztása a lakosság körében. Kétségtelenül meglepetés Klaus győzelme a már két hónapja tartó elnökválasztási csatában, ez többé-kevésbé általános vélemény. Ugyanakkor el kell mondani, hogy végeredményben olyan meglepetés, amely lényegében egybecseng a lakossági választói akarattal: az utóbbi hónapokban ugyanis minden országos közvélemény-kutatás eredménye az volt, hogy a lakosság Václav Klaus volt kormányfőt, egykori képviselőházi elnököt, a jobboldali Polgári Demokratikus Párt tiszteletbeli elnökét látná a legszívesebben a Hradzsinban. Természetesen ez azoknak a személyeknek, személyiségeknek a választékára vonatkozik, akiket az arra illetékes jelenlegi politikusi garnitúra a választók elé terjesztett. Sze-mélyes véleményem is az, hogy a „rendelkezésre álló” jelöltek közül Václav Klaus valóban messze kiemelkedett. Jelzésként csak egy dolog: a jelöltek közül egyedül ő volt az, aki bemutatkozó parlamenti felszólalásában úriemberhez méltóan megemlítette elődjét, Václav Havelt is, köszönetet mondott neki az ország érdekében kifejtett sokéves munkájáért, s méltatta érdemeit. Václav Klaus megválasztása után is kijelentette: Václav Havel rendkívüli történelmi időszakban került a Hradzsinba, érdemei is rendkívüliek, s ez most már természetesen nem ismétlődik meg. Most a polgári elnökök sora következik. Ezért ő a Hradzsinban is nem Václav Havel, hanem Václav Klaus akar lenni. Minden cseh állampolgár köztársasági elnöke.

Václav Havelt az ősrégi Hradzsinban tehát legnagyobb politikai ellenfele fogja felváltani. Havel 10 – és ha a csehszlovák időszakot is figyelembe vesszük, akkor mintegy 13 – elnöki esztendeje után Klaus öt éve van a láthatáron. Már az elnökválasztási kampány és Václav Klaus legutóbbi megnyilvánulásai is egyértelműen jelezték, hogy bizonyos dolgokban új fejezet nyílik, amelynek bizonyára komoly hatása lesz a cseh belpolitikai színpadra. Elsősorban a kommunistákhoz való viszonyról van szó. Havel ugyanis elnöksége egész ideje alatt következetesen ignorálta Cseh- és Morvaország Kommunista Pártját, s képviselőivel nem kommunikált, nem is állt szóba. Klaus viszont nyilvánosan biztosította őket: ha ő lesz az új cseh államfő, akkor ő – eltérően Václav Haveltől – teljesen egyenjogú pártként kívánja kezelni a kommunistákat. Várható, hogy a kommunista párt a 2002-es, számára igen sikeres parlamenti és helyhatósági választás, illetve Klaus államfővé választása után a közeljövőben véglegesen áttöri az eddigi mesterséges elszigeteltségét, amelybe bizonyos jobboldali politikai erők kényszerítették 1993, az önálló Csehország megalakulása után, s ezzel megszűnik a cseh belpolitikai színtér bizonyos egyoldalúsága. Eddig ugyanis egyetlen választás után sem jöhetett szóba a kommunista párt mint kormányalkotó vagy koalíciós erő, partner, ami nagyban nehezítette és bonyolította a kormányalakításokat. Nem szabad ugyanis feledni, hogy 15–20 százalékos támogatottságú pártról van szó. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy alsóbb, helyi és regionális szinten a kommunistákkal szinte mindenütt normálisan együttműködnek a többi pártok, míg a parlamentben a tavalyi választás után tört meg a jég, s kapott a párt magas tisztségeket, egyebek között egy parlamenti alelnöki funkciót is.

Klaus néhány nappal elnökké választása előtt a konzervatív Lidové novinynek adott interjújában elutasította az olcsó antikommunizmust. „A tartalom nélküli antikommunizmust mint minősítést olcsónak tartom. Sosem voltam az az ember, aki élvezettel hallgatta az olcsó kocsmai vicceket az ilyen vagy olyan kommunista tisztviselőkről. Ez nem az a világ, amely engem érdekel” – válaszolta a politikus az újság munkatársának arra a kérdésére, miért határolódott el az antikommunizmustól. Klaus szerint a kommunizmus, antikommunizmus témája manapság mesterségesen fel van fújva. „A kommunizmus egy világnézet, amelyet én nem osztok, s amely régiónkban remélem már nem fog győzedelmeskedni” – fejtette ki véleményét Klaus.

A jobboldali politikus sikerét az elnökválasztáson a kommunista támogatás mellett még jelentősebb mértékben a hárompárti kormánykoalíció, különösen a Cseh Szociáldemokrata Párt belső megosztottsága tette lehetővé. Mára már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a szociáldemokrácián belül továbbra is aránylag nagy és befolyásos tábora van a volt pártelnöknek-kormányfőnek, Miloš Zemannak. Nincsenek messze az igazságtól azok, akik azt mondják, hogy a szabadszájúságáról ismert Zeman nagy csinnadrattával megszervezett tavaly nyári „nyugdíjba vonulása” nem volt más, mint egy jól átgondolt stratégiai és taktikai lépés, amely azonban nem jött be. Zemannak esze ágában sem volt nyugdíjba menni: a cél az államfői tisztség megszerzése volt. Az már a történelem fintora, hogy a dolgokat ez a tábor annyira túlkombinálta, hogy végül is Zeman teljesen leégett az államfőválasztáson, s megszégyenítve gyakorlatilag elmenekült a Hradzsinból. Mindennek nyilvánvalóan következményei lesznek a szociáldemokraták március végi tisztújító kongresszusán. Nyilvánvaló, hogy Vladimír Špidla kormányfőnek, pártelnöknek kemény csatában fog kelleni visszaverni a támadásokat, és megvédenie pozícióit. Ha ez nem sikerül, akkor nem lesz elkerülhető a kormány átalakítása sem.

Az új cseh államfő nemzetközi színtéren sem ismeretlen személy. Václav Havel mellett mindenképpen Václav Klaust ismerik a leginkább a mai cseh politikusok közül a világban. Havel nemzetközi nimbuszát azonban nem közelíti meg. Míg Havelt egyfajta szabadságharcosnak, gondolkodónak, filozófusnak tekintik a világban, aki a kommunista rendszer idején eszméiért a börtönt és a meghurcoltatást is vállalta, addig Klaus mint politikus és ökonómus ismert és elismert. Személyének a megítélése azonban nem egyértelműen pozitív, korrektségét, erős egyéniségét azonban a sajtókommentárok is kiemelik. Különösen egyes nyugat-európai körökben euroszkeptikusnak tartják, aki szerintük ok nélkül bírálja az Európai Uniót és mechanizmusait. Klaus ezt mindig visszautasította, s azt állította, hogy ő egyszerűen eurorealista, mert az uniós tagságnak az előnyeit és a hátrányait is látni kell.

Az inkább filozófus hajlamú, kissé bohém Václav Havel utódja tehát az inkább pragmatikus és igen konvencionális Václav Klaus lesz. Kettejük nyílt vitái, politikai párharcai közismertek. Míg Klaus a következetes, zártabb, klasszikus parlamenti demokrácia híve, addig Havel a nyíltabb politikai rendszert kedveli, amelyben nagyobb teret kaphatnak a civil szervezetek, kezdeményezések is. Nem ritka az az állítás, hogy Csehország politikai rendszerét a bársonyos forradalom után éppen e két koncepció – Havelé és Klausé – párharca határozta meg. Azonban mindenképpen tény: Václav Klaus Václav Havel volt államfővel és Miloš Zeman volt szociáldemokrata kormányfővel együtt annak a triumvirátusnak a tagja, amely a legnagyobb hatással volt az 1989 utáni csehországi állapotok alakulására. Václav Havel elnöki időszaka után tehát most Václav Klaus kapott bizonyítási lehetőséget. A vele szemben megfogalmazott elvárások nagyok. Klaus egyértelműen jelezte: földön járó polgári elnök akar lenni, párbeszédet kíván folytatni a döntéshozó kormánnyal és parlamenttel, s nem célja harmadik hatalmi centrummá tenni a Hradzsint. Öt éve van rá, hogy ezeket az elveit a gyakorlatban is megvalósítsa.