Valletta választása

Málta, a legkisebb, ám leggazdagabb EU-tagjelölt állam alig 290 ezer választásra jogosult polgára szombaton kinyilvánította akaratát: az öt szigetből álló köztársaság lakosainak többsége az uniós csatlakozás mellett tette le voksát. Európa feszülten figyelte a referendumot, amely az első fecske a tagságról szóló szavazások sorában. Az senkit sem lepett meg, mi több, várható volt, hogy az – egyébként csak informatív jelentőségű – uniós referendumon igennel szavazók túlsúlya nagyon csekélynek bizonyult. A szavazás kimenetelének bizonytalansága a felváltva kormányzó két párt, a Nacionalista Párt és a Máltai Munkáspárt nagyjából azonos támogatottságában keresendő. A jelenlegi kormánypárt még 1990-ben kérte az ország felvételét az EU-ba, amit a hat évvel később ismét uralomra jutott munkáspártiak – az Európai Unió történetében mindaddig példátlan módon – visszavontak. Most úgy tűnik, 1996-ban csak csatát nyertek. A kormányzó erő csak nevében nacionalista: a konzervatív kereszténydemokrata kormányzat nem ijedt meg a globalizációtól, hanem felfogta az integráció szükségszerű gazdaságpolitikai hozadékát. A már ma is hamisítatlanul európai Valletta a halászaton és a mezőgazdaságon kívül szinte csak a turizmusra építhet, az idegenforgalmat pedig csak erősítheti a szabad áru- és lakosságmozgást is eredményező uniós csatlakozás. A Máltai Munkáspárt továbbra is köti az ebet a karóhoz: az uniós csatlakozásról szóló referendum dacára ők csak a közelgő parlamenti választások eredményeként felálló kormány uniópolitikáját hajlandók respektálni. Ám legyen, gondolta Edward Fenech Adami miniszterelnök, aki tegnap már szorgalmazta is a máltai államfőnél, hogy egy hónap múlva előrehozott választásokon erősítsék meg az ország uniós irányultságát. Április 12-én, vagyis négy nappal a csatlakozási szerződés athéni aláírása előtt tehát elméletileg még egyszer dönthet a mediterrán szigetország, Európa felé veszi-e az irányt, vagy elszigeteli a szigetországot. Szinte biztosra vehető, hogy az euroszkeptikus máltai ellenzék ezzel a kezdeményezésével saját sírját ássa, és nem folytatódik a 65 tagú vallettai törvényhozásban az utóbbi évtizedek váltógazdálkodása.