Vallásilag homogén, de nyelvileg heterogén népcsoport

Az elnevezés valószínűleg egy már elenyészett jelentésű szónak („elvándorolt”, „elszakadt”) a származéka, így nevezik elsősorban a moldvai magyarokat, de vannak még gyimesi és dévai csángók, és ezt a szót használják a Brassó melletti Hétfaluban élő magyarságra is.

A moldvai csángók a Románia részét képező Moldva tartományban élnek, Bákó (Bacau), Neamt, Jászvásár (Iasi) és Vrancea megyékben alkotnak számottevő közösségeket. Vallási szempontból az ottani negyedmilliós katolikus lakosság legnagyobb részét teszik ki. A magyarul még tudó moldvai csángók száma a legutóbbi felmérések szerint 62 ezer körülire tehető, ez a népcsoportnak csak egynegyede. Egyes kutatók szerint azonban számuk ennél is kevesebb.

A Wikipedia internetes lexikon szerint a népcsoport magját feltehetően a honfoglaláskor határőrzőként kint hagyott magyarok képezték, akik mellé a magyar királyok a XII–XIII. században erdélyi és Felső-Tisza-vidéki magyarokat telepítettek. A XV–XVII. század között magyar husziták és erdélyi menekültek csoportjai érkeztek oda, az 1764-es madéfalvi veszedelem után pedig nagyszámú székely népesség telepedett le azon a vidéken. Sokak szerint ez utóbbiak leszármazottai alkotják a mai magyar nyelvű moldvai csángók többségét. A történészek szerint a moldvai román anyanyelvű katolikusok jó részének ősei ezért szintén az egykori magyar lakosság között keresendők.

Pozsony Ferenc néprajzkutató egyik tanulmányában azt írja: a XIX. század végéig a falvakon élő és mezőgazdasággal foglalkozó mold?vai magyaroknak sajátos szer?kezetű, középkorias etnikai azonosságtudatuk volt. Mivel a nemzetépítés korában a Kárpátok gerincén meghúzódó országhatáron kívül éltek, nem vettek részt a polgári magyar nemzet megteremtésének legfontosabb eseményeiben, de sokáig kimaradtak a román nemzetépítés jelentősebb folyamataiból is – írja a kutató.

Az utóbbi években több csángó konferenciát is tartottak Romániában. Ezeken a találkozókon sokszor keveredtek az egyes román előadók „hazafias” okfejtései a tudományos, valódi kutatásokon alapuló érvekkel.

Varga Andrea Romániában kutató magyar történész felhívja a figyelmet arra: az Európa Tanács 1521-es számú ajánlása – felismerve a vallás fontosságát a csángók azonosságtudatában – kimondta: a csángók „római katolikus vallású, nem homogén cso?portot” alkotnak, ezért lehetőséget kell nyújtani számukra az anya?nyelvű római katolikus misék hallgatására, valamint arra, hogy egyházi énekeiket anyanyelvükön adhassák elő.

Csakhogy ezeket az ajánlásokat Petru Gerghel, Iasi római katolikus megyéspüspöke sajátosan értelmezi, vagyis csak akkor engedélyezi a magyar mise bevezetését egy-egy gyülekezetben, ha meggyőződik arról, hogy a híveknek legkevesebb két százaléka nem beszéli a román nyelvet.

A kutató emlékeztet arra is, hogy a történelem során a római katolikus egyház kihasználta a csángók vallásukhoz való ragaszkodását, és különféle eszközökhöz folyamodott, amelyek eredményeként mára a csángók vallásilag homogén, de nyelvileg heterogén csoporttá váltak.

A moldvai csángómagyarok az elmúlt években megteremtették saját érdekvédelmi szervezetüket, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét, amely elsősorban identitásuk – így anyanyelvük – megőrzését tűzte ki célul. A magyar oktatási minisztérium és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) az utóbbi években jelentősen támogatta e törekvésüket. Főleg ennek eredményeként ma már román állami iskolában is oktatják a magyar nyelvet, így a Bákótól nem messze eső Lészped faluban, amelyet Szili Katalin magyar házelnök csángóföldi látogatásán készül felkeresni.