Váljék egészségünkre!

Ahogy mifelénk, Gömörben mondani szokás: oly’ jólesett, mint mulatságban két pofon, amikor az ország legnézettebb kereskedelmi tévécsatornáján keresztül tudatták velem, hogy több, mint ötmillió polgártársammal egyetemben egészségesebb lettem. Legdühödtebb náthám idején – melynek a hirtelen időjárás-változás kiváltotta eljövetelét sem Aigner Szityi bácsi, sem Bálint gazda, sem pedig az említett adó szőke plázacicái nem jelezték előre –, szóval amikor néhány nap leforgása alatt úgy engedtem le a torkomon vagy hétszáz korona értékű nátha- és lázcsillapítót, multivitamint, légúttisztítót, antihapcikumot és egyéb finomságokat, mint cigány a bútor árát, akkor egy derék úriember közölte velem, illetve sors- és honfitársaimmal, hogy az egészségügyi reformok kezdik éreztetni hatásukat, ami a népesség állapotának hirtelenszerű javulásán statisztikailag is kimutatható.

Egyetlen, igaz hazám költői hasonlatainál maradva: úgy pislogtam ki a kötött sapka alól, mint a rimóci nyúl. Mert aztán jött Rudolf Zajac egészségügyminiszter, és kifejtette, hogy lám, milyen igaza volt, amikor azt állította, hogy a lakosság pazarló módon bánik a gyógyszerekkel, mivel azok szinte ingyen vannak. De lásd a szlovák csodát: mióta húsz koronát taksál egy recept, és számos gyógyszer lekerült a biztosító által térített orvosságok listájáról, a lakosság egyre kevesebbet fogyaszt belőlük, ritkábban látogatja az orvosi rendelőket, ergo egészségesebb! Mint kölyökszöcske a földiepret, fejelte meg egy bizonyos Bokros úr a szlovák tévében Zajac állítását. Ez a Bokros különben az anyaország pénzügyminisztere volt egykor, és nevét a róla elnevezett csomagról kapta, amiért meg is köpdöste őt minden rendes magyar ember. Agyba-főbe dicsérve Zajac csomagját (mert neki is van olyan, de a javát a jövő évre tartogatja!) azt javasolta, valamennyi posztkommunista állam vegye át ezt a modellt (megjegyzem: Csehországban csupán szóba hozták, és máris lincshangulat uralkodott el a népen). Rudolf Zajac tehát most hízik a büszkeségtől, mint lyukinyúl a lucernásban, miközben lelki szemeimmel már látom is a gömöri ősöket, illetve a hozzájuk hasonló sorsú milliókat, amint tavasszal kivonulnak a rétekre, legelőkre, némi gyógynövényt harapni. Mert ugye, fűben-fában az orvosság. És – ami a legfontosabb – a legelésért egyelőre nem kell Zajac-bankóval fizetni.