Győzelemmel kezdték a komáromiak a Challenge Cupot

Ahogy azt lapunknak korábban Forró Balázs elmondta, a komáromiak a stabilnak mondható Mylnarčík, Kasperkevič, Mačuha, Forró négyessel kezdtek, leütőbe pedig Smolejt és Halandát, két nyári szerzeményt küldött pályára kezdőként František Ogurčák, a hazaiak vezetőedzője. S bár az első pont a vendég luxemburgi csapaté lett és néhány labdamenetig úgy tűnt, duzzadnak az önbizalomtól, a komáromiak gyorsan tettek róla, hogy a kép megforduljon. Működött a hazai blokk, Kasperkevič ötletesen forgatta a játékot feladóként, pimasz pontokat is szerezve -- 11:5-nél időt is kért a Stroossen.

A vendégek tavaly is megtapasztalhatták már, milyen hangulatot teremt a dobokkal felszerelkezett komáromi közönség, mégis úgy tűnt, a hangulat ezúttal is megfogta kicsit a nagyhercegségbelieket. A folytatásban ugyan tartották többé-kevésbé a lépést a komáromiakkal, de ez csak arra volt elég, hogy a különbség ne nőjön túl nagyra, Mlynarčík bombáival nem tudtak mit kezdeni. Bár a szett hajrájában a Duna-partiak koncentrációja kicsit csökkent, amivel magukra húzták az ellenfelet, a játszmát izgalommentesen húzták be 25:21-re.

A második szett hosszabb labdamenetekkel indult: mindkét oldalon volt példa bravúros mentésekre, lelátói sikításokkal kiísért akciókra, amelyek hol az egyik, hol a másik fél javára dőltek el. Így, fej fej mellett haladva jutottak el a csapatok egészen a hajráig, amikor 7:5 után 22:20-nál nőtt újra legalább kettőre a különbség hazai vezetés mellett. Ekkor pedig Smolej óriási blokkjával meglett az a végső lélektani előny, ami a játszma megnyeréséhez kellett (25:22). Izgalmakra tehát nem lehetett panasz, idegesség vagy reklamálás azonban egyik félnél sem fordult elő. Pedig (csendben jegyezzük csak meg) a cseh-francia bírópárosnál alighanem lett is volna némi foganatja, legalábbis nem láttunk még nemzetközi szinten hasonlóan bizonytalan játékvezetőket, akik mimikájukkal, egymásra nézéseikkel akaratlanul is nemegyszer azt sugallták, lényegében sejtésük sincs, melyik félnek ítéljenek egy-egy kérdéses pontot.

A folytatás -- legalábbis az eredmény alakulását illetően -- pontosan másolta az eddigieket, a lehető legszorosabban alakult a mérkőzés. A különbség a játék minőségében volt, elég sok hiba jellemezte mindkét oldalt. Mondhatni a komáromiak is szusszantak egyet, hogy aztán ismét bekapcsolják az áthatolhatatlan blokk opciót, aminek köszönhetően kulcsfontosságú szakaszban lógtak meg három ponttal (19:16). Az európai színtéren azonban egy csöppnyi kihagyást is büntetnek az ellenfelek, így aztán sorjázó luxemburgi szettlabdákat kellett hárítaniuk Pati-Nagy Simonéknak: 4 alkalommal sikeresek voltak, az ötödiknél azonban hálóérintés miatt a Stroossené lett a pont és ezzel a játszma is - 2:1.

Ekkor vélhetően sokakban felsejlettek az egy éve történtek, amikor a luxemburgiak ellen megnyertnek tűnő meccset engedtek ki kezeik közül a komáromiak. Ezúttal azonban kézben tartották a dolgokat, s mindig más talált magában erőt és hitet egy remek támadásbefejéshez vagy egy energikus blokkhoz. 12:7-nél a Stroossen időt kért, de a különbség -- Smolej ászával, amely az első volt a találkozón -- hat-, majd hétpontosra nőtt. Az átűtőerő ekkor már végképp hiányzott a vendégekből, a komáromiak (túlizgult, elhamarkodott megoldások ide vagy oda) 25:20-szal, 3:1-re behúzták a meccset, a lelátó nagy-nagy ünneplése közepette. 

A visszavágót jövő héten rendezik Luxemburgban.