Václav Klaus magánreklámja

Az ügyre a múlt hét végén figyelt fel a média, s mindjárt nagy felhajtás lett belőle. A konkurens pártok politikusai azonnal élesen bírálták Klaust, s összeférhetetlenséget, megengedhetetlen érdekütköztetést, ízléstelenséget emlegettek. Egy köztisztviselő tudatosan nem adhatja nevét vagy képét cégreklámhoz anyagi térítés vagy haszon fejében. Klaus ugyan a reklámért nem kapott pénzt, de anyagi haszonhoz jutott azzal, hogy fél évvel a választások előtt ilyen reklámot csaptak neki – kommentálta az esetet Tomáš Sokol ismert ügyvéd. Klaus, aki a hét végén külföldön volt, csak hétfőn nyilatkozott. „Nem a síléceket, hanem barátaim közeli vendéglőjét akartam ezzel népszerűsíteni” – mondta. Majd leszögezte: a plakátért nem kapott egyetlen koronát sem, s ő egyébként is nem a Völkl síléceit, hanem a Head márkát használja. Azt, hogy az óriásplakát, amelyen Klaus fényképe mellett a Válasszák a Völklt felirat olvasható, miképpen is függ össze, illetve hozható összefüggésbe egy közeli vendéglővel, a politikus már nem árulta el. Kiderült, hogy az óriásplakát nem része a Polgári Demokratikus Párt hivatalos kampányának, s Klaus pártjának vezető emberei sem tudtak róla.

Minden bizonnyal Klaus ügyes magánakciójáról van szó, amelyre egyébként már a múltban is volt példa. Az 1998-as választások elött Klaus unokájával a Xantypa folyóirat címlapján jelent meg, amihez természetesen senkinek semmi köze, s csak irigyelhetik a politikust, aki iránt mindig van érdeklődés. Az akkori ügyet a politikusok elsősorban etikátlannak minősítették. A folyóirat ugyanis ezt a számát óriásplakátokon is népszerűsítette, amihez természetesen joga van. Klaustól viszont az már nem egészen volt fair play, hogy képe így akkor jelent meg a plakátokon, amikor a pártok erről közös megegyezéssel lemondtak. Mostanában ilyen megegyezés nincs, s Klaus röhöghet a markába, hogy ezzel a húzással milyen széles propagandát kapott. Meg is jegyezte: még a Völkl cégnek is jó pénzeket kellene fizetnie a lapoknak azért, hogy néhány napon keresztül tele volt ezekkel a sílécekkel az egész cseh média.

Az ügyből nyilván semmiféle nagy botrány nem lesz, s a parlament megfelelő bizottsága sem tűzi napirendre a dolgot. Nyilvánvaló, hogy ezzel ők is csak Klausnak csinálnának ingyenreklámot. Nyugat-Európában egyébként bevett szokás, hogy aktív politikusok nem adják nevüket semmiféle céghez, mert az aktív politika és az üzleti érdek összekapcsolása veszélyeket rejt magában. Persze ez alól is van kivétel. Gerhard Schröder német kancellár például nem is olyan régen egy férfiöltönyöket gyártó céget segített ki népszerűségével. A közvélemény és a sajtó szemében azonban ez nem aratott feltétlen sikert. Kissé más a helyzet az Egyesült Államokban, ahol ez többé-kevésbé elfogadott dolog. Bill Clinton volt elnök és felesége, Hillary például az 1996-os elnökválasztási kampány során egy kereskedelmi televíziós műsor nyilvános népszerűsítését vállalta. Robert Dole, Clinton ellenlábasa pedig a Pepsi céget reklámozta. Már nem aktív, illetve nyugdíjba vonult politikusok viszont jó pénzért gyakran népszerűsítenek cégeket, termékeket. Mihail Gorbacsov volt szovjet vezető tavaly például egymillió dollárért pizzát reklámozott. Csehországban a választási kampány időszakán kívül már korábban is megjelent néhány politikus óriásplakáton. Ezekben a botrányos esetekben azonban arról volt szó, hogy a cégek így akartak reklámot csapni termékeiknek. Közismert, hogy egy reklám miatt, amelyet Václav Havel és felesége sértőnek tartott, még bírósági per is lett, s Havelék félmillió koronás kártérítést kaptak. Más esetekben az érintett feleknek sikerült közös megegyezésre jutniuk. A reklámszakma etikai kódexe egyébként tiltja, hogy a cégek közéleti személyiségeket használjanak fel termékeik népszerűsítésére.A szerző prágai munkatársunk