Václav Havel, a veterán államfő

Államfői napjai azonban már megszámláltattak. Második cseh elnöki megbízatása február 2-án lejár, s a hatályos alkotmány szerint harmadszor már nem választható újra.

Európában a 2. világháború óta eltelt több mint fél évszázad alatt egyébként csak kilenc demokratikusan megválasztott köztársasági elnök volt hosszabb ideig országa élén, mint Havel. A rekordot – 26 évvel – a finn Urho Kekkonen tartja, aki 1956 és 1982 között volt országa és Európa egyik legelismertebb vezetője. Kétszer hétéves mandátuma volt Európa egy további meghatározó egyéniségének, Francoise Mitterrand francia államfőnek is.

A kelet-európai volt szocialista blokkban Todor Zsivkov a rekorder, aki legmagasabb párt- és állami vezetőként 1956-tól egészen 1989-ig, a kommunista rendszer bukásáig irányította Bulgáriát. Nagy barátja, a szomszédos Románia vezetője, a magát előszeretettel Kárpátok Géniuszának minősíttető Nicolae Ceausescu 1965-től 1989 decembe-réig vezette országát. Ceausescu egyébként az európai államfők között az egyetlen, akit pályafutása végén kivégeztek. A „conducatort” a felkelők 1989 karácsonyának estéjén lőtték agyon felségével, Elenával együtt a Bukaresttől mintegy 50 kilométerre nyugatra levő Tirgoviste város egyik laktanyájának udvarán. Szemtanúk szerint a kivégzőosztag tagjai meg sem várták a tűzparancsot, s amikor a diktátor házaspárt a falhoz állították, azonnal szitává lőtték őket. Külön fejezetet érdemelne a jugoszláv Joszip Broz Tito, aki a 2. világháború idején a jugoszláv partizánok mozgalmának élén állt, majd 1945-ben kormányfő lett, mígnem 1952-ben államfővé, 1974-ben pedig életfogytiglani államfővé választották. Szükséges megjegyezni azonban, hogy a világban – Európában is – több olyan császár és király is van, aki már évtizedek óta áll országa élén. Például Nagy-Britanniában Erzsébet királynő már szintén több mint fél évszázada ül a trónon. Európa legrégibb uralkodója azonban nem Erzsébet, hanem a monacói III. Rainier herceg, aki 1949 óta áll a parányi hercegség élén. A két „tisztség” közti nagy különbség az, hogy a császárokat és a királyokat négy-öt évente nem vetik alá a választási megméretésnek, míg az államelnököket a demokratikus rendszerekben igen.

A rendszerváltáskor hatalomra került kelet- és közép-európai államfők közül – miután 2000 augusztusában Göncz Árpádnak lejárt a mandátuma – ma már csak Havel van töretlenül tisztségben. Ion Iliescu román államfőt ugyan még 1990-ben választottak meg államfőnek, de őt 1996-ban négy évre Emil Constan-tinescu váltotta fel az ország élén, s csak 2000-ben tért vissza az elnöki palotába újabb négy évre. Egykori kollégáik – például a lengyel Szolidaritás szakszervezeti mozgalom híres vezetője, Lech Walesa vagy a bolgár Zselju Zselev ismert szocialista ellenzéki író – már évek óta nincsenek államhatalmi pozíciókban. A teljesség kedvéért azt is meg kell jegyezni, hogy a közép-ázsiai szovjet utódállamokban viszont többnyire manapság is azok vannak hatalmon, akik a kilencvenes évek elején, a Szovjetunió szétesésekor ragadták magukhoz a hatalmat.

A prágai Hradzsinban 1918 októbere, tehát a csehszlovák állam megalakulása óta Havel volt a kilencedik csehszlovák, illetve a szövetségi állam megszűnése után (1993-tól) az első cseh köztársasági elnök. Elődei közül a csehszlovák állam alapítójaként tisztelt Tomás Garrique Masaryk volt hivatalban a leghoszszabb ideig, 17 évig és egy hónapig. Őt a kommunista Gustáv Husák követi, aki 14 és fél éven át volt a Hradzsin ura. Husák volt egyébként az összes csehszlovák köztársasági elnök közül az egyedüli, aki nem cseh, hanem szlovák nemzetiségű volt. Egyébként ez a tény is jól mutatja, hogy a csehszlovák állam mennyire volt a két nemzet és a nemzeti kisebbségek „közös hazája”. Az eddigi kilenc köztársasági elnök húsz elnökválasztás eredménye.

Érdemes még megjegyezni, hogy nálunk mindig is a parlament választotta az ország első emberét és sohasem közvetlenül a választópolgárok. Erre csak legutóbb Szlovákiában került sor, Csehországban pedig tervezik, hogy bevezetnék. Havel utódját holnap a cseh parlament két háza próbálja megválasztani együttes ülésén. Ha a kísérlet nem járna sikerrel – ennek egyébként elég nagy a valószínűsége –, kerülhet ismét szóba az érvényben levő alkotmányos szabályozás megváltoztatása, s a közvetlen elnökválasztás esetleges bevezetése. Ha erre sor kerülne, akkor Csehország minden bizonnyal legalább néhány hónapra államfő nélkül maradna. Mindezek azonban a jelen pillanatban csak találgatások. Meg kell várni az első fordulót, a voksolás eredményét. És hogy kik indulnak? A szociáldemokrata Jaroslav Bureš, a konzervatív Petr Pithart (ő a legesélyesebb), a polgári Václav Klaus és a kommunista Miroslav Kříženecký.