Üzletláncra vert vevők

Egyre kiélezettebb a lökdösődés régiónk kiskereskedelmi üzletláncainak piacán. Éppen a minap röppent fel a hír, hogy Csehországból és Szlovákiából esetleg távozik a Carrefour francia üzlethálózat, ezzel párhuzamosan viszont a brit Tesco újabb terjeszkedést jelentett be, melynek keretében Beckó ódon várromának tövében egy elektronizált, csillogó-villogó logisztikai központot is épít. A sort folytatva a Billa bekebelezi nálunk a Delvita boltjait, a holland Ahold társaság húsvét előtt Pozsonyban megnyitotta első Albert szupermarketjeit, rövidesen pedig jön a diszkontüzleteiről híres német Aldi is. Végül a teljesség igénye nélkül említsük meg a tájainkon végigsöprő német Lidlt, amely tavaly ősszel alacsony áraival szinte sziklát dobott a kiskereskedelem eleve fodrozódó vizébe.

Az üzletláncok között dúló kiélezett verseny a nagyobb választék mellett visszafogta az inflációt, olyannyira, hogy idén szinte nullára olvadt a fogyasztói termékek áremelkedése. Ezt vásárlóként örömmel elviseljük, viszont a hihetetlen marketinggel, reklámbombákkal dolgozó, fogyasztói szokásainkat betéve ismerő társaságok kellemetlen trükkjeit már kevésbé. Az utóbbira ékes példa a Carrefour év eleji, az évszázad kiárusításaként meghirdetett akciója, amellyel a csehországi és a szlovákiai fogyasztók ezreit csapta be. Sajnos, nem egyedi esetről van szó. „A hazai üzletláncoknál végzett ellenőrzések alátámasztották a fogyasztók elégedetlenségét” – állította a napokban Nadežda Machútová, a Szlovák Fogyasztóvédelmi Felügyelet vezetője. Szerinte a vásárlókat folyamatosan becsapták a kedvezményes árakkal, ugyanis az üzletláncok a reklámanyagjaikban lényegesen magasabb árkedvezményt tüntettek fel a valósnál. Az üzletláncok attól sem riadtak vissza, hogy azokat a termékeket is kedvezményes árúnak tüntessék fel, amelyek az előző héten még olcsóbbak voltak. Ráadásul sokszor az árkedvezménnyel reklámozott árukat a lehető leghozzáférhetetlenebb polcokon helyezik el, hogy bolyongásunk során minél több árut rakjuk a „feneketlenné” mélyített bevásárlókosárba.

Ilyen szempontból tehát összességében csalódást okoztak a nyugati tulajdonú, mindeddig korrektnek vélt üzletláncok. Vagyis esetükben is érvényes az a sokszor helytálló megállapítás, hogy ha Közép- vagy Kelet-Európába érkeznek, akkor engednek nyugati értékrendjükből, és megpróbálják kihasználni a nem éppen kiforrott itteni körülményeket, a gyenge fogyasztói öntudatot. És akkor az éjjel-nappal nyitva tartó, a fogyasztói társadalom katedrálisainak tartott hipermarketekben dolgozók módfelett alacsony béréről még nem is ejtettünk szót. Reméljük, miután véget ér a csapatostul érkező üzletláncok betelepedésének első hulláma, második hullámként a vásárlói kultúra fokozatos emeléséhez is hozzájárulnak.