Hiába vezetett, ismét csúnyán kikapott a Slovan a BL-ben

Egy súlycsoport a két csapat, a Slovan és a Dinamo Zagreb, vagy nem? Többek között ez a kérdés foglalkoztatta a közvéleményt a mérkőzés előtt. Vladimír Weiss, a pozsonyiak vezetőedzője ugyanis a korábbi BL-vereségek alkalmával sosem felejtette el megemlíteni, hogy az ő idejük a Dinamo ellen jöhet el, amely az ő szintjükön van. A keddi találkozót megelőzően aztán már kissé óvatosabban fogalmazott, kiemelve, hogy a zágrábiak nagyon komoly európai rutinnal rendelkeznek. 

Hogy akkor milyenek is voltak a valós esélyek: a fogadóirodák egyértelműen látták a kérdést: a hazai győzelmet négyes körüli szorzóval kínálták. Ehhez képest a Slovan az első valamirevaló akcióból megszerezte a vezetést: egy Dinamo-szöglet utáni kontra során Barszegjan hozta ziccerbe Marcellit, akinek lövését még megállította a gólvonal előtt egy horvát védő, de Dávid Strelec ismétlésének már semmi sem állta útját -- 1:0, a Slovan története során először vezetést szerzett egy BL-mérkőzésen.

Az öröm (rosszmájúbban: a csoda) azonban nem tartott sokáig, az addig is szellős Slovan-védelmen minden gond nélkül szlalomozott át Spikic, és simán passzolta be a labdát a rövid sarokba -- 1:1. Weiss először kelt fel a kispadról és teremtette le védenceit, pár perc múlva pedig újra megismétlődött a jelenet -- igaz, akkor kapott gól nélkül, de a pozsonyiak hátsó sorának szellősségét elnézve a továbbiakban sem számíthatott sok jóra.

Így volt ezzel a szlovák rendőrség is, amely rég nem látott létszámban vonult ki a helyszínre, rohamrendőrökből álló élő kordonnal jó nagy ívben elzárva a vendégszektor környékét minden lélektől. A Bad Blue Boys koromfekete serege európai szokásához híven az utolsó helyig megtöltötte a vendégszektort a Nemzeti Futballstadionban is, de a hírüknél némileg visszafogottabbnak bizonyultak a meccs első felében: hogy mást ne mondjunk, a Slovan gólja után síri csendben, már-már letargiába süllyedve ücsörögtek a helyükön. Persze aztán belelendültek, de a hazai B közép -- szintén kisebb meglepetésre -- felvette velük a versenyt. Vagy 30 égszínkék zászlót lengettek, és valódi meccshangulatot teremtettek.

A még nagyobb örömmámort Anthony Taylor játékvezető akadályozta meg, aki az első fél óra végén ugyan kiszaladt oldalra videózni, de nem adott büntetőt Barszegjan buktatásáért. A lélekben már a 11-esre készülő Slovant pedig annyira megfogta az ítélet, hogy egy sima beadást sem tudtak levédekezni, Sucic egészen elképesztően szabadon fejelhetett az ötösről Takáč kapujába -- 1:2.

Az égszínkékek becsületére legyen mondva, nem omlottak össze hátrányba (rosszmájúbban: volt már részük benne bőséggel a BL-ben), Szavvidisz lövése vagy Strelec közeli próbálkozása is veszélyes volt. Mint ahogy a Dinamo-kontrákban is volt kraft, így összességében élvezetes első félidőt láthattunk. 

A Slovan megnyomta a második 45 perc elejét, volt is egy komolyabb helyzetük, amikor egy horvát védő a gólvonal elől fejelte ki a labdát, azonban ismét "működésbe lépett" a hazai védelem: egy közepes tempójú horvát kontra során egyetlen sárga mezes játékos, Kulenovic érkezett a lapos beadásra a hosszú sarkon, természetesen üresen -- 1:3.

Körülöttünk a médiaszektorban már ekkor, az 54. percben minden kolléga megalkotta az újabb vereségről szóló címet és bevezetőt a saját tudósításába, a szurkolók azonban még nem adták fel teljesen. A buzdítás már nem volt szakadatlan, de időnként érkezett, mégha a majdnem telt házas stadion nagy része inkább a csendes szemlélődést is választotta.  Hát még a 72. percben, amikor Kulenovic megint csak nem csinált semmi különösebbet, érezhetően lövőpozíciót keresve tologatta a labdát a tizenhatos előtt, mindaddig, míg meg nem találta, és szépen kanyarította Takáč mögé -- 1:4.

A hátralevő percekben így már csak az volt a kérdés, mikor melyik szektorban adja fel a hiábavaló fagyoskodást néhány néző. A fontosabbra megkaptuk a választ: egyelőre még nem ugyanaz a kategória a két csapat.