Utolérni az európai felsőoktatást

Jelenleg a felvidéki magyarság körében az egyetemet, főiskolát végzettek aránya jelentősen elmarad az európai, de a szlovák átlagtól egyaránt. Fel kell ismernünk, hogy a 21. század az információs társadalom kora, amikor a munkát biztosító gyárak, befektetések csak rövid távon emelhetik a magyarság életszínvonalát. Ha nem tudunk felzárkózni e téren, akkor a magyarság másodrangú szerepbe szorul a szlovákiai társadalomban, és nem tud részt venni meghatározóan a legmagasabb szintű döntéshozói folyamatokban.

Az újonnan alakult Selye János Egyetem nagyon jó indulópont lehet ennek elérésében, de látnunk kell, hogy a lelkes egyetemi vezetésnek még számos akadályt kell legyőznie. Az első magyar állami egyetem olyan mint egy újszülött, akiből akár géniusz is lehet, de most még egy nátha is veszélyezteti az életét. Az egyetem anyagi lehetőségei nagyon behatároltak, továbbá a felvidéki magyarság szűkében van fokozattal rendelkező tanároknak és kutatóknak, pedig ez a minőségi oktatás két építő eleme. Míg a komáromi egyetemen gőzerővel folyik a munka, hogy megszervezzék az oktatást, addig Európa-szerte már posztgraduális oktatás keretében zajlik az elitképzés. Ezt a pluszképzést is próbálja felvállalni például a Selye Kollégium vagy a Selye János Egyetemi Központ, esetleg összefogni, mint a Kempelen Farkas Társaság (szlovákiai magyar doktorandusok szövetsége), de a posztgraduális képzés kiépítése még gyerekcipőben jár. Fontos volna megérteni a felvidékieknek az egyetemi és posztgraduális szint fontosságát, és mikor lehetőségük van, támogatni azt (pl. adójuk 1%-val), mivel láthatjuk, hogy mennyivel többet érhetünk el, ha megfelelő vezetőket, közgazdászokat ültethetünk meghatározó helyekre.

A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára