Utáljuk Beckhamnét!

Az egyik angol nyelvű rádióállomáson érdekes beszélgetős műsor ment a minap. „Nem kedvelem Victoria Beckhamet” – ez volt az alcíme. Egy diáklány magából kikelve rótta fel neki (látatlanban) legutóbbi nyilatkozatát, amelyben szerinte lejáratta az angol társadalmat, és most az egész világ azt hiszi, hogy a könyv náluk csupán porfogó szobadísz. Egy öregúr pedig azt tanácsolta a „művésznőnek”: a Repülni tanulni cím helyett a Beszélni tanulni címet adja könyvének, merthogy nem a szavak embere, az alany és állítmány illesztése már komoly gondot jelent neki. Aki esetleg nem tudná, ez a drága asszony a napokban bejelentette, önéletrajzi könyv írásába kezd, miközben ő még egyetlen könyvet sem olvasott el. Ezen akadt ki a diáklány. Bizonyára Victoria kommunikációs asszisztense szabadságra ment a helyettesével együtt, így nem volt, aki a fülébe rágja, mit kell mondani és mit nem, ha megszólal. De a könyvében majd tisztázza magát (vagyis tisztázzák őt). Sejtem is, hogyan. Megtudjuk belőle: gyermekkorában olyan szegények voltak, hogy nem futotta a Már tudok olvasni- vagy a Pöttyös-sorozat egyetlen kötetére sem, a középiskolában meg a kötelező Shakespeare-mű tartalmát elkérte a padtársától, mert nem volt ideje elolvasni, már akkor minden percét a zene töltötte ki... Egy következő hallgató azt a kézenfekvő kérdést tette fel, hogyan akar könyvet írni, ha még sosem olvasott olyat, talán nem is tudja, hogy néz ki. Egyértelmű rá a válasz: megírják helyette. Én mindezek ellenére ígérem, elolvasom, ugyanis kíváncsi vagyok a titkaira. Hogy egy tehetségtelen lány hogyan válhat hazája egyik leggazdagabb asszonyává. Valószínűleg most sokan azt felelik, hogy a focista férje révén, pedig higgyék el, nélküle is volna mit a tejbe aprítania. A Spice Girlsben ő volt a leggyengébb láncszem, szólóban 2001 legnagyobb zenei bukását könyvelte el első albumával. A második már el sem készült, egyetlen dalszerzőt sem tudott rászedni a közös munkára. Aztán még próbálkozott ezzel-azzal, de nem igazán járt sikerrel. Könyvet azonban még nem adott ki. Most minden bizonnyal talált egy firkászt, aki megírja helyette. (Feltételezem: a megjelenés előtt elolvassa, így legalább lesz egy könyv, amin túljut.) Különben, nem hinném, hogy a nagyvilágban Beckhamné kijelentéseivel azonosítanák az angol társadalmat. Pontosabban, merem remélni. Mert azt nem élném túl, ha minket, magyarokat meg Győzike alapján ítélnének meg.