Az Egyesült Államok kapcsán a következő hetekben jön sokak számára a hidegzuhany. Ahogy az már számos választásnál történt, a választást megelőző hetekben a sajtóban gyűlik a spekuláció arról, hogy mennyi minden radikálisan megváltozik majd. Most erre kezd rácáfolni Trump első néhány kabinettag-jelölése.
Jön a hidegzuhany
A külügyi vonalon legalábbis ismert republikánusok tűnnek fel, akik lehet ugyan, hogy beálltak Trump mögé már pár éve, de mégis olyan döntéshozók lesznek, akiknek ismerjük a múltját, véleményváltozását, és néha még akár a közelmúltbeli halk kritikáját is.
A CIA vezetésére jelölt John Ratcliffe, a nemzetbiztonsági tanácsadó Mike Waltz, az ENSZ-nagykövetnek készülő Elise Stefanik és az első latinó külügyminiszter-várományos Marco Rubio – egy dolog közös bennük: mindegyikük kőkemény Kína-kritikus, amit a nemzetközi szlengben gyakran Kína-héjának szoktunk nevezni.
Rubio az első Trump-ciklus elején még kritikus volt, aztán besorolt. Ilyen esetekben is kérdés, hogy vajon melyik énje őszinte, mennyire pragmatikus – esetleg opportunista –, de azért jelentheti azt is, hogy a kritikus ügyekben megvan a mélyben a régebbi republikánus vonal, mégha a kommunikáció új ruhát is kapott.
Ratcliff e korábban azon háborgott, hogy az oroszokra jobban figyel a CIA, mint a kínaiakra. (De nem azon, hogy az oroszok a barátai lennének Washingtonnak, amit néhányan szeretnének így látni az óceán felénk eső oldalán.)
Stefanik dolgozott már a G. W. Bush-féle Fehér Házban is, heves Izrael-támogató.
Egyébként az még kemény meglepetés lesz a republikánusokra szavazó arab amerikaiaknak, hogy a Trump-kampány helyenként szelektív retorikájával szemben, ahogy az egy percre sem volt kétséges, kőkemény Izrael-barát szekció érkezik a külpolitikai pozíciókba.
Mellesleg a Bidenék által bedobott, a héten lejáró határidő, miszerint ha nem érkezik elég humanitárius segély, akkor leállítják az izraeli fegyverszállításokat, már a kijelentésekor is kampányszagú volt, és az is maradt: már jelezték, hogy folytatják a fegyverek szállítását.
Így több kontinuitás lesz az amerikai külpolitikában, mint amitől egyesek féltek, vagy mint amiben mások reménykedtek. Az ukrán–orosz háború kapcsán is egyre valószínűbb, hogy mértéktartóbb megfejtésre kell számítani, minthogy 24 óra alatt egy túlzottan gyors tárgyalással csak elveszítené a Nyugat a háborút.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.