Mit keres a pillecukor az édesburgonyán? – interkulturális sütés-főzés a komáromi szakközépiskolában

A Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskola az elmúlt években nagy hangsúlyt fektetett a nemzetközi projektekre – legyen szó például törökországi főzőversenyről vagy írországi szakmai gyakorlatról, s a sort hosszan lehetne még folytatni. Ezen a téren a legaktuálisabb fejlemény az, hogy szeptembertől egy fiatal amerikai asszisztens, Stuart Holton foglalkozik az iskola diákjaival a Fulbright Program keretében. 

Szerdán a projekt részeként interkulturális sütés-főzést tartottak az iskola tankonyhájában. Hogy az Atlanti-óceán mindkét oldala képviselve legyen, a töltött káposzta és rétes mellett sült pulykát, ill. pillecukros édesburgonyát készítettek. Utóbbiak a lassan aktuális amerikai ünnepre, a hálaadás napjára vonatkoztak. 

„Az iskolánk szíve-lelke a főzés” 

– indokolta velősen lapunknak Mikolai Melinda angoltanár, hogyan is került képbe az angoloktatáson belül a kulináris vonal.

Az ételek elkészítése után meg is kóstolták azokat, s egyben külön beszélgetést szerveztek az amerikai attasé és az asszisztens részvételével.

Amikor az emberek 85%-a egyetért

Az eseményen részt vett az Amerikai Egyesült Államok pozsonyi nagykövetségének három munkatársa is. Benjamin Cohen kulturális attasé kérdésünkre elmagyarázta, hogy az ún. kulináris diplomácia szerves része az USA külképviseletein végzett munkának. Így máskor, például július 4-én, a függetlenség napján is igyekeznek egy-egy eseményen megjeleníteni az amerikai hagyományokat és termékeket, idén ehhez kapcsolódóan volt egy borbemutatójuk Szlovákiában.

Annak pedig különösen örült Cohen, hogy Komáromban most a hálaadás ünnepe került fókuszba: „Azért érzek így, mert egy olyan világban élünk, amely egyre inkább polarizált. Ezt tapasztaljuk az USA-ban, de látjuk, hogy Szlovákiában, s egyáltalán mindenhol ez történik. 

A hálaadás viszont egy alkalom arra, hogy az emberek összejöjjenek. Az amerikaiak 85%-a, de akár többen is ünnepelni fognak két hét múlva. Ha megnézzük ma a dolgok állását, nehéz látni, hogy – bármelyik országban – miben érthet egyet az emberek 85%-a. Ám ez az ünnep és a közös étkezés olyasmi, amit még mindig meg tudunk osztani.”

Idegen nyelv nélkül a szakközépiskolában sem lehet...

A sütés-főzés csak egyfajta különleges epizódja annak a projektnek, amelynek köszönhetően Stuart Holton egészen az iskolaév végéig foglalkozik az iskola diákjaival és angoltudásukkal. 

A pályázatra Szabó Viktor igazgató lelt rá, majd továbbította az angol szakos pedagógusoknak. Az ok egyszerű volt: már korábban is felmerült, hogy jó volna olyan projekteket indítani az iskolában, amellyel a beszélt angol gyakorlását segítik elő. S hogy miért? A szakácsoknál, cukrászoknál és más szakosoknál is fontos lesz majd a munkahelyeiken, hogy hány nyelven és milyen minőségben tudnak megszólalni. „Vele pedig nincs más lehetőségük: muszáj angolul beszélniük” – utal az amerikai asszisztensre.

Mikolai Melinda szerint már szeptemberben rájöttek a kollégáival, hogy az angolul kevésbé tudó diákok számára még túl magas a léc, ezért ketté osztották az osztályokat. Holton így jobb angolosokkal külön beszélgetéseket tart. 

„Ám sokszor nemcsak arról beszélgetnek, amiről megegyeztünk, hanem elkalandoznak más témák irányába. Ám ez mindvégig angolul zajlik és ez a lényeg” 

– húzza alá a pedagógus.

Magabiztosan angolul!

„A diákok szívesen és szeretettel láttak engem. Az angoljuk elképesztő, nagy előrelépést értek el pusztán a magabiztosságukban. Azt hiszem az, hogy képesnek egy anyanyelvi beszélővel kommunikálni, segíti őket ebben“ – fejtegette lapunknak Stuart Holton.

Ugyanakkor már a kezdetekkor érezte, hogy kissé tartózkodóak voltak a középiskolások. Ez szerinte azért volt így, mert attól félhettek: ő amerikaiként majd megítéli az angoltudásukat. Ezért mindjárt az elején nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy tudassa velük: ő egyáltalán nem ezzel fog foglalkozni. 

„Számomra amerikai tanárként fontos megmutatni, hogy rendben van, ha hibáznak. A hibák által tanulunk és leszünk jobbak” 

– mondja, majd röviden kitérünk arra is – mivel láthatóan tisztában van a problémával –, hogy a magyar diákoknál ez az évtizedek óta rossz módszertannal oktatott szlovák nyelv miatt is lehet így. Ő maga egyébként elkezdett szlovákul tanulni, de még nagyon az elején tart, ám pár szót így is tudunk váltani.

Stuart Holton eredetileg angol nyelvet és politológiát tanult Amerikában – s idén úgy érezte, akár tanárként is dolgozhatna a jövőben. A Fulbright segítségével így került Komáromba, amit máris feltérképezett magának.

„Fantasztikus a városközpont. Igazán élvezem a Klapka teret“ – áradozik annak építészetéről, s a centrumban található jó éttermekről. Tapasztalatai szerint nincs gond az emberek angoltudásával sem, eddig mindenkivel meg tudta értetni magát. 

Lelkes sportolóként – fut és kerékpározik – jól ismeri már például az Erzsébet-szigetet is. 

„Ahol pedig a Vág és a Duna találkozik, az majdnem olyan, mint egy óceán” 

– zárja a komáromi táj méltatását.

Megérteni és kommunikálni

A szakács és cukrász szakos diákok szinte kivétel nélkül mind nagyra értékelik a projekt hozadékait. 

„Mikor mesélt a hálaadásról, láttam, hogy például az édesburgonyába pillecukrot raktak, akkor az nekem furcsa volt. Hogy illik ez össze?! Aztán észrevettem, hogy náluk inkább jobban édes ételek vannak“ 

– meséli a tapasztalatait Mujzer Karina.

„Horton úr kicsit felnyitotta a szememet Amerikára. Nekem kicsit más elképzelésem volt a kultúrájukról. S mióta itt van, jobban megismertem az ottani kulturális változatosságot, és korábban az ételvilágról is másmilyen elképelésem volt“ 

– mondja Pálfi Áron.

Tóth Emília pedig úgy fogalmazott a Halloweenről eddig csak filmekből tudott valamit, de az amerikai asszisztens több mindent úgymond belülről világított meg neki. 

„Nekem az angol kommunikáció nehezebben megy, mert sok szóról nem tudtam, hogy hogyan kell kiejteni. Viszont mióta itt van a tanár úr, azóta sokat javultak a nyelvi képességeim” 

– teszi hozzá. 

Ugyanezt erősítik meg a többiek is. Mujzer Karina egyenesen úgy érzi, már két hónap után is jobban teljesítenek akkor, amikor a „rendes” tanítási órákra mennek vissza.