Úriember megtartja, amit ígért

Hurrá, gazdag ország vagyunk! A jómódú emberek nagy pénzt hozó sportjának támogatására is 195 millió koronát tudtunk áldozni. Szívet melengető érzés, hogy az oktatásügyi minisztérium a számára a privatizációs bevételekből fenntartott pénzből teniszközpontot kénytelen építeni. Valóban hosszú utat tett meg, amíg elért oda, hogy a falusi iskolák mellett van tornaterem, a városi iskolák mellett meg tanuszoda is, ahogyan az egy civilizált országban szokás. ĺgy aztán nem maradt más, mint kielégíteni a teniszezők igényeit, keményen ellenállva azoknak a nyomásoknak, amelyek más tömegsportok fejlesztésére szerették volna adni a pénzt.

Persze, ez nincs így, és az is eléggé egyértelmű, hogy ki mindenki lobbizott a felső tízezer sportja mellett. Ne áltassuk magunkat, a közpénzeket nem csak Szlovákiában nyúlják le. Ha viszont kiderül, hogy valamely köztisztviselő visszaél ily módon a hatalmával, akkor legalább lemondatják (különös módon a közvélemény nálunk ezt még elegendő büntetésnek tekinti). A profi szóvivők első reakciójukban igyekeztek jó pofát vágni a hírhez, mondván, minden oké, az élet megy tovább. Kíváncsian várjuk, mikor hervad le a mosoly az arcukról. Addig pedig számoljuk ki, hogy ebből a nyugdíjasok a bolondok napja után hány receptet válthatnának ki (a gyöngébbek kedvéért minden nyugdíjas évente tizet). De talán akkor sem éreznénk úgy, hogy újra visszaéltek a bizalmunkkal, ha az oktatásügyi minisztérium a kétszáz millió koronából húsz falusi iskolának épített volna tornatermet. Végezetül jó lenne, ha valaki utánanézne, megvan-e a gázművek privatizációjából a nyugdíjreformra félretett többi pénz. Mert ha a jegybank ellenében úri jókedvből el lehetett belőle síbolni kétszáz milliót, akkor a 65 milliárd miatt sem aludhatunk nyugodtan.

Egyébként néhány napja érdekes anyag jelent meg a kormányhivatal weboldalán – az elmúlt években a különféle tartalékalapokból támogatott akciók és intézmények listája. Tanulságos olvasmány ez, főként azoknak, akik eddig egyéb oldalakat böngésztek, mindenki számára hozzáférhető pályázati kiírásokat keresve. Ha esetleg arra keresnék a választ, hogy ezentúl ebben az ügyben kihez forduljanak, az Új Szót ne kérdezzék, mi sem tudjuk. De legalább már értjük, amikor a befolyásos emberek körül sündörgők a támogatások hallatán nagyot kacsintanak egymásra, akkor az nem azért van, mert por hullott a szemükbe.

Az Európai Unió egyébként levélben figyelmezette Szlovákiát, hogy ideje lenne jobban készülni néhány kötelezettségvállalás teljesítésére. Egyébként szimpatikus volt a hazai illetékesektől, hogy a siker reményben a csatlakozási tárgyalásokon mindent megígértek. De talán nem vették teljesen komolyan, hogy hazatérve már nem a hazai mérce alapján kell folytatniuk a munkát. Olyan közösségbe kerülünk, ahol a szavakat tettek is követni szokták. Sőt, még büntetéseket is osztanak, persze nevelő szándékkal. Ha ez hazánkat is utoléri, ne legyünk dühösek. A gyorshajtással ellentétben az illetékesek ebben az esetben állami kasszából fizetnek majd, de talán a jövőben ez összefogottabb munkára sarkallja őket. Mi pedig legalább tovább reménykedhetünk annak a rendszernek az eljövetelében, amely több értéket termel, több lehetőséget biztosít, vagyis jobb életet jelent.

A héten újabb nyilatkozatokat olvashattunk az adóreformról. Ha a politikusok végül nem riadnak vissza tőle, valóban megérjük, hogy közvetlenül kevesebbet kell adóznunk (jövedelemadó), az így megmaradt pénzünkről pedig eldönthetjük, hogy elvásárolva újabb adót rójunk le, vagy megspórolva megtartjuk magunknak. De ez még csak az igazság egyik szelete. Még egy átlagos vállalkozó is elmondhatja, hogy számára napjainkban nem is a 25 százalékos jövedelemadó a legnagyobb csapás. Ha nem csökken az erre ráépülő iszonyatos társadalombiztosítási teher, az átlagember szempontjából szinte mindegy, csökken-e a jövedelemadója vagy sem. A héten a szociálisügyi minisztérium legalább felvetette a problémát, még ha nem is ígért látványos csökkenést. De már az is jó érzés, hogy beszélnek róla. Talán ez elvezet oda, hogy legalább a visegrádi országok közül nem nálunk lesznek a legnagyobbak a közterhek.