Un matin tranquille

A barnulási fázisok lombonként különböznek. A királynők körsétányán a kastély mögött jobbról még inkább zöldek. Nyilván a másik oldalt égette a nyári nap. Oda akartam ülni, ahová múltkor, szemben a kastéllyal, de a katolikus szívem nem engedte, hogy ne a Stuart Mária lábánál árválkodó székre üljek. Fejéből a fémpálcikák neoavantgárd glóriaként ágaskodnak. Mert a párizsiaknak számít, hogy a galambok ne szarják le a szobraikat.  Eszembe jut Svetozar Miletić újvidéki szobrán a sok fehér csík, amelyek hiteltelenné teszik a szenvedélyes pózt, amellyel a templommal szembefordul. Egyszer szegénynek egy üres kétliteres műanyag sörösflakont nyomtak a kezébe – krmačát, a helyi megnevezés szerint, ami vályút jelent. Bár Nagy Károly kezében a Notre-Dame mellett egyszer seprűt láttam. Nem tudom, miért szeretem a Jardin du Luxembourgot. Legutóbb egy júniusi reggelen ültem itt az antikban frissen vásárolt antológiát olvasgatva, amely az Antillák-beli frankofón afrikai és óceániai irodalomból válogat, egy sokat nem érő applikációval szótárazva. Akkor még nem volt nyüzsgés – nem úgy, mint most, és a turisták is aludtak még – nem úgy, mint most. Míg ülök a fák alatt Stuart Mária lábánál, eszembe jut az egyik mauritiusi költő verse az antológiából, amely foglyul ejtett azon a reggelen – kár, hogy most nincs nálam. Próbálom emlékezetembe idézni a verssorokat, úgy hárítom egymásra a szavakat, mint a kertészek a lehullott gesztenyeleveleket.  A töprengésből afrikai törzsi sikolyok tremolója riaszt fel. Egyenruhás iskoláslányok gyakorolnak – titok, hogy mire – Párizs védőszentje, sainte Geneviève mögött, neki köszönhető, hogy a város megmenekült Attila seregeitől.  Megvan. Jean Fanchette: Le poème de l’arbre enfant. Az első néhány sorát sikerül felidéznem: Les pulsations d’un paysageVibrant dans les veines de l’arbre,Le rocher frère et ses présagesFurent appris en ce matinPorté vers moi du fond des âges. Magyarul többé-kevésbé:Egy vidék lüktetése tovaring a fa erébenA sziklatestvér s jóslataE reggelen tanítottakIdők mélyét elémtárva Ennyit győztem akkor megtanulni, mert utána már megindult az élet, beindultak a gépek, s velük a kertészek – feketék és sémiták, jellemző módon. Most elmegyek a Saint-Michelre, mert kábé két nap múlva betelik a füzet, amelybe most írok, és amelyet a luxembourgi reggel után vettem a Musée Guimet Hókusai-Hiroshige kiállításán. „Hele, co jsem tady našla. Toto je Marie Stuartová” – nincsenek véletlenek, üldöznek a csehek. S épp e pillanatban, mikor e sorokat írom, tudom, hogy napokon belül egy cseh család nézi a gépben a szobrot, a sarokban az én félbevágott alakommal. Marie homlokát ráncolja glóriája alatt, nem tetszik neki ez a csehszlovák ovázás. Száz Pál