Újra kísért a Grexit

Közhely, hogy a görögöknek tele van a hócipőjük a megszorításokkal, az eurózóna többi tagországának meg azzal, hogy Görögország adósságai rendszeresen visszatérő problémát jelentenek, amitől képtelenek szabadulni. Meg azzal, hogy a görög elit rendre visszaél zsarolópozíciójával, képtelenebbnél képtelenebb ötletekkel áll elő (különösen az igencsak gyakori választások előtt), és újabbnál újabb engedményeket akar kicsikarni.

Ezt fejlesztette tökélyre az Alekszisz Ciprasz vezette Sziriza párt, az előrehozott választások legnagyobb favoritja. A szélsőbalos populista mozgalom programja minden elemi gazdasági racionalitás megcáfolása. Kétszer kettő az öt, meg huszonöt, meg hetvenöt. Illetve mind a három egyszerre. De ha úgy akarjuk, egyik sem. Mindenesetre biztos, hogy nem négy. Nagyjából így jellemezhető a program mögötti logika. Ciprasz olyan szédítő magasságokba emelte a populizmust – a felelőtlen és megalapozatlan ígérethegy felér nagyjából Zeusz lábáig – hogy a közép-európai, egyébként populizmuson és demagógián rendesen megedződött újságolvasó is hanyatt vágja magát programja hallatán. Lesz étel, áram, lakhatás és egészségügyi ellátás ingyen a rászorulóknak, brutális bér- és nyugdíjemelés, adócsökkentés és kiadásnövelés (így együtt) és főleg adósságfizetési moratórium a lakosságnak, meg adósságelengedés az országnak.

No, ez utóbbi rögtön kiverte a biztosítékot a Görögországot hitelező többi uniós tagállamban, mindenekelőtt a kassza felett őrködő Németországban. Berlin leegyszerűsítve azt üzente Athénba: ha menni akartok, hát menjetek, többé nem zsarolhatjátok azzal az uniót, hogy kilépésetek láncreakciót indít el, amely az egész eurózónának egzisztenciális veszélyt jelent. Ezt látszik igazolni az is, hogy míg a politikai bizonytalanság miatt a görög államkötvények kamatai újra elszálltak, addig a többi problémás országban ez nem történt meg.

Persze nem biztos, hogy a Sziriza nyer, az sem, hogy egyedül képes kormányt alakítani. Tudjuk azt is, hogy egy dolog a kampány, más a reális hatalomgyakorlás. Mégis, minden korábbinál közelebb kerültünk a Grexithez (Greek exit, vagyis görög kilépés). A hitelező államok, főleg Németország alighanem úgy értékeli a helyzetet, hogy a görög távozás az eurózónából (meg az ezzel járó biztos államcsőd) kisebb rizikó annál, mintha a zsarolásnak meghajolva elengednék a görög adósság nagy részét. Azért, mert az utóbbi példa az EU-n belül ragadós lehet, ezt pedig el kell kerülni.

A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója