Ujjakat a billentyűre: terror a számítógép előtt

Mindehhez arra volt szüksége, hogy az ország által pénzelt számítástechnikai szakemberek egy film bemutatásának ürügyén feltörjék a Sony Pictures szervereit, megzsarolják a vezetést, kényelmetlen helyzetbe hozva mind a nagyvállalat vezetőségét, mind az alkalmazottakat.

A túszejtésekre és a zsarolásra az amerikai kormány és a nyugati államok széles körben alkalmazott eljárási módszert vezettek be – nem tárgyalnak terroristákkal. A Sony vezetősége vagy nem hallott erről a stratégiáról, vagy nagyon is tudatosan ignorálta, mindenesetre úgy tűnik, hogy a Kim Dzsong Unról szóló film bemutatását és vetítését sikerült megakadályozni a fenyegetésekkel, melyek állami és egyéni szinten egyaránt elhangzottak. A stúdió belső levelezését nyilvánosságra hozták a támadók, a mozihálózatokat megfenyegették, mindez elég volt a film karácsonyi bemutatásának elhalasztásához.

Lehet, hogy Kim Dzsong Un rendszere tett egy nagy szívességet a közízlésnek (a film előzetese alapján ugyanis bugyutácska akcióvígjátékról van szó), de a Sony eljárása elindította az ön- és közcenzúrára vonatkozó vitát. Jó vagy rossz példát mutat az a cég, amely egy demokráciában engedelmeskedik egy diktatúra nyílt zsarolásának? Mennyire kell komolyan venni a szatirikus, inkább rossz, mint jó vígjátékokat és azok erkölcsi mondanivalóját? A dolgok jelenlegi állása szerint maga Barack Obama is befolyással lesz a film sorsára: az elnök személyesen foglalt állást az eset kapcsán a cenzúra ellen. Lehet, hogy a vígjáték mégsem kerül fiókba, valamikor bemutatják – az már más kérdés, hogy ki meri levetíteni a filmet a halálos fenyegetések után.

Az eset másik nagy tanulsága, hogy a nagyvállalatokat és a nyugati piaci szereplőket nem feltétlenül a politikai lépések és a háborús fejlemények ijesztik meg. A célzott számítógépes támadások, a belső dokumentációk ellopása és nyilvánosságra hozása nagyobb kárt tud okozni bármilyen diplomáciai lépésnél. Nem mellékes, hogy a hackertámadások túlnyomó többsége már most is orosz vagy kínai szerverekről érkezik, a célpontok pedig amerikai cégek. Ezekre a műveletekre a nyugati világ eddig semmilyen releváns választ nem tudott adni. A Sony példája pedig azt mutatja, hogy egy óvatlan és előre nem látó cégvezetés hogyan tud százmilliós nagyságrendű veszteségeket okozni saját vállalatának. A jövőbeni konfliktusok egy komoly része a hálózatokon keresztül zajlik majd, vértelenül, de nagyobb hatékonysággal, mint egy engedély nélküli rakétakísérlet.