Új törvény, új remény

Számos gazdasági vonatkozású jogszabály lépett hatályba 2002. január elsején. Több olyan is, amelytől a munkanélküliség csökkenését várják az illetékesek. Ezek lényege, hogy a munkáltatókat különböző kedvezményekkel próbálják munkahelyteremtésre ösztönözni. Ha például a cég évek óta munkanélküliként tengődőt vagy az iskolapadból éppen kikerült fiatalt vesz fel alkalmazottai sorába, öt hónapra mentesül a foglalkoztatásával kapcsolatos befizetési kötelezettségek teljesítésétől. Valamelyest javul a közhasznú munkát vállalók anyagi helyzete is; javadalmazásuk már nem a létminimumhoz, hanem a több mint ezer koronával nagyobb minimálbérhez kötődik. Dicséretesnek is nevezhetők ezek a milliókba kerülő próbálkozások. Elméletileg mind az ország egyik legnagyobb gondjának enyhítésére irányul. Olyan intézkedések is születtek, melyek célja a munkáltatók és munkavállalók közti viszony emberibbé tétele. Kérdés, hatásukra sikerül-e felszámolni például a munkaerő-felvétel során tapasztalható hátrányos megkülönböztetést. Nehéz előre felmérni az eredményt, de kétségtelen: már az sem elhanyagolható, hogy a Munka Törvénykönyvének módosított változata értelmében például a munkahelyet kereső fiatal nő feljelentheti az állást hirdető céget, ha az azt firtatja, nem vár-e véletlenül gyermeket… Persze, ebben is csak elméleti a lehetőség. Egy olyan térségben ugyanis, amelyben minden harmadik aktív keresőkorban levő állástalan, vajon hány olyan bátor munkavállaló akad, aki jogainak ismeretében szembeszáll azzal, akitől helyzetének jobbra fordulását reméli? Ilyen intézkedések önmagukban nem nevezhetők olyan horderejűnek, amelyek révén gomba módra kezdenének szaporodni az új munkahelyek. A gazdasági életet szabályozó törvények megfogalmazói is tisztában vannak vele, hogy a 20 százalék körüli munkanélküliségre érezhető javulást csak egy jó adag tőkeinjekció hozhat. Csakhogy egy ilyen tőkeinjekció hatása sem gyors, főképpen nem az a tartósan munkanélküliek számára. Legfeljebb az biztató, hogy a bankok magánosításának befejezésével olyan úton indulhatott el a szlovák pénzpiac, amelynek köszönhetően a vállalkozó az eddiginél már kisebb kamatokkal juthat kölcsönhöz. Ez a munkavállaló számára is ígéretes jel. Hiszen ahol a munkáltatót nem nyomják súlyos terhek, ott valószínűbb, hogy a vállalkozó munkahelyteremtő beruházásokra határozza el magát. Csak az a baj, hogy az így megalapozott fellendülés már túl sokat várat magára. A nehéz helyzetbe kerültek egyre türelmetlenebbek.