Ügynökmese

A vállán is lógott egy jókora táska, tele a porszívó tartozékaival. Nem akartam, hogy fölöslegesen strapálja magát. Mielőtt bemutatná, árulja el, mennyibe kerül ez a gép. Biztosan drága, és akkor nem veszek, mondtam. De ő akkor is szívesen bemutatja. Tényleg szuper masina volt, ára (mai pénzben) 600 euró. Nem vettem meg. De a porszívónál még érdekesebb volt, amit magáról mesélt. Egész életében a katonaságnál volt mérnök (nagyon élvezte, hogy részletesen elmagyarázhatja a gép motorjának működését), de a sereg leépítésekor elbocsátották. Szokogatta az új életet, azt, hogy ötvenhárom évesen nem talál a képzettségének és tapasztalatának megfelelő munkát. Azt, hogy sok ember gúnyolja, amint látják, hogy ki- és behuzigálja a porszívót az autóba. És a családja is szégyelli, amit csinál. Aztán megköszönte, hogy meghallgattam, és elment. Meglepetésemre este visszajött, és megkérdezte, nem akarok-e én is porszívót árulni, mert nagyon figyelmesen tudok hallgatni, és ez fontos tulajdonság egy ügynöknél. Én nem tudnám ezt a nehéz munkát végezni, mondtam neki őszintén, és tetszett, hogy nem kezd el győzködni.

Bezzeg a masszázspárnás! Jövök ki az üzletből. Két kezemben öt táska. Nehéz. Rámenősen letámad egy huszonéves fiú. Ha kihúzok egy borítékot, visszanyerhetem a bevásárlásom árát. Lehet, hogy van ilyen, de biztosan nem itt és most, gondolom, viszont kíváncsi vagyok. Követem őt. A bejáratnál három székben három masszázspárna. Szóval ez lesz az áru, amit ha veszek, akkor talán kapok valami kedvezményt, amit egyébként eleve beépítettek az árba, tűnődöm. A fiú szétterít vagy tíz borítékot. Válasszak kettőt. Szerintem mind egyforma, mondom én. Igen. Mondja ő. De megfontoltan húzzak, hogy biztosan nyerjek. Nézek rá, de nem viccel. Kiválasztok két borítékot. Ezután szó szerint belelök az egyik székbe, és a hátam mögé benyom egy fickándozó párnát. Itt fog ülni öt percig! Érti?! Öt percig! Aztán megnézem, hogy nyert-e. De én nem akarok öt percig itt ülni! Ha maga ennyire nem törődik az egészségével, akkor álljon fel, és mehet! Na, nyomás! Magának ezt tanították, hogy így kell beszélni a vevővel? Kérdezem döbbenten. Mit ért ahhoz maga! Válaszol undok hangon. És a borítékok? Világosan megmondtam, hogy öt perc!

Világosan érzem, hogy szeretném megrúgni egy bizonyos helyen. De ez nem elegáns, tudom, mert vagy tíz éve tanítok kommunikációt. Ezért csak felállok, és mosolyogva mondom: viszlát, bunkókkal nem tárgyalok!

Pedig gyerekek, ennél rosszabb ügynök is létezik.

Lampl Zsuzsanna