A belügyminisztérium ŠtB-s aktákat semmisített meg

A belügyminisztérium az adott években jelentős mennyiségű aktát semmisített meg, ez volt az 1989-es nagy iratmegsemmisítést követő legnagyobb ilyen selejtezés. A 2017 és 2018 között végrehajtott megsemmisítés során az Állambiztonsági Szolgálat minden, 1931 és 1937 között született tagjának személyes aktáját is likvidálták, írta meg a Denník N. Annak ellenére, hogy ezeket az aktákat egy 2002-es törvény értelmében át kellett volna adniuk az ÚPN-nek, a belügyminisztérium folyamatosan megtagadta azt. Martin Slávik történész, az ÚPN felügyelőtanácsának elnöke a napilapnak elmondta, a tárca az érintettek személyes adatainak védelmével próbálta indokolni az iratok átadásának megtagadását. Slávik szerint a 2017-ben és 2018-ban leselejtezett több ezer akta között hozzávetőlegesen 800 ŠtB-ügynök iratai lehettek.

Az ügyben felelős belügyminisztérium a megsemmisítés tényét egészen tavaly októberig az ÚPN előtt is titkolta. A kérdéses időszakban a tárcát Robert Kaliňák (Smer) vezette, aki azonban azt állítja, hogy nem tudott az iratok selejtezéséről. Ugyanakkor semmi rendkívülit nem lát az akták likvidálásában, hiszen szerinte ez egy szokványos folyamat részeként történt. A tárca mostani vezetése azt közölte, sajnálják, hogy „elfelejtették” átadni az iratokat. Az iratmegsemmisítés miatt az ÚPN büntetőfeljelentést tett.

A belügy hibázott

Az ügyben megkerestük Bukovszky László történészt, aki az ÚPN alapító levéltárosa volt, jelenleg pedig a kisebbségügyi kormánybiztos tisztségét tölti be. „Én úgy értékelem, a belügyminisztérium hibázott” – jelentette ki Bukovszky az iratmegsemmisítésre utalva. Elmondta, a kérdéses személyi dossziék átadásáról már az ÚPN létrejötte után közvetlenül is tárgyaltak. 2004-től és 2005-től megindult egy átadási folyamat, amely azonban évekig elhúzódott. „Ezzel kapcsolatban azonban, nemcsak Kaliňák, hanem az előző kormányok idejében is, mindig volt egy ellenállás” – mondta. Arról is beszámolt, hogy a belügy levéltára egy belső szabályzatára hivatkozva a régi iratok egy részét időnként megsemmisíti. Ők azonban már akkor arra figyelmeztették a tárcát, hogy a törvény értelmében át kell adniuk az Állambiztonsági Szolgálat munkatársainak az aktáit. A minisztérium azzal vágott vissza, hogy ők nem tudják különválasztani az ŠtB-sek iratait például az egyszerű rendőrök aktáitól. „Ezért mi elkészítettünk egy hosszú névsort” – mondta Bukovszky arról, hogy kiknek az iratait akarták átvinni az ÚPN-hez. Hozzátette azonban, hogy az iratátadás folyamata ennek ellenére lényegében leállt. Arról is beszélt, a most megsemmisített dossziék között valószínűsíthető, hogy olyan személyeknek a dokumentumai is voltak, akik a rendszerváltás után is a szolgálatok kötelékében, vagy azok vonzáskörében maradtak.

Az utolsó láncszemig

Bukovszky rámutatott, az ÚPN-nek azért van szüksége az aktákra, mert ezek alapján dokumentálni lehet az adott kort, illetve az adott személyeknek a történelmi időszakban betöltött szerepét. Ő ezekre mint történelmi dokumentumokra tekint. Szerinte nem valószínű, hogy a 2017-ben és 2018-ban megsemmisített iratok között „nagy halak” aktái is szerepeltek volna, mivel az ŠtB fontosabb vezetőinek aktáit már feltárták. „Ha azonban az akkori rendszert egészében akarjuk látni, akkor szükségünk van arra is, hogy a legalsó szinten dolgozó láncszemek tevékenységét is megismerjük” – tette hozzá. Arról is beszélt, hogy az ügynöklistát ugyan már nyilvánosságra hozták, hiszen részben megmaradtak az ún. személyi kártyák. Ezek az alapvető információkat tartalmazzák egy-egy ŠtB-sről. De azt, hogy az adott ügynök pontosan milyen tevékenységet végzett, milyen karriert futott be, mennyi pénzt kapott a tevékenységéért stb., maguk a dossziék rejtik.