Bureš ügynök és a rossz kelet-európai lelkiismeret

A hír ugyebár nem új. Olyannyira nem, hogy Babiš bő 10 évvel ezelőtt beperelte a Nemzeti Emlékezet Intézetét (ÚPN), amiért az nyilvánosságra hozta a rá nézve terhelő múltat felfedő dokumentumokat. Miután a szövevényes perek végül eredménytelenül végződtek a számára, személyiségvédelem címén beperelte a szlovák belügyminisztériumot is. Az pedig a minap – s ez az új fejlemény – a felperessel egyezséget kötve elismerte, hogy jogtalanul volt bejegyezve az ŠtB ügynökeként, s nem tudatosan működött együtt a szervezettel.

Csinos politikai manőver ez, ugye érezzük? Miután gyakorlatilag sem a történész szakmával, sem az igazságszolgáltatással nem bírt Babiš, végül kimondottan jogi köntösbe bugyolálva politikai vonalon sikerült elégtételt kapnia. A nyilatkozatai alapján neki ez bőven elég. Az élete hátralevő részében most már hivatkozhat Matúš Šutaj Eštok (Hlas) belügyminiszterre – s így tulajdonképpen a Fico-kormányra. Haveri (régies szóhasználattal: elvtársi) segítséget kapott.

A Denník N az affér kapcsán hosszú beszélgetéseket közölt Ondrej Krajňák korábbi és Jerguš Sivoš jelenlegi ÚPN-vezetőkkel. Teljesen világosan, érthetően érvelnek. Bizonyos szemszögből a történész és levéltáros szakma becsületét kell megvédeniük a politikával szemben. Sivoš nem hiába beszél a peres egyezség kapcsán szégyenérzetről, Krajňák pedig a „nyilvánossággal való játszadozásnak” nevezi azt. 

„A tények nem engednek, még ha a politikusok kialakítanak is valamiféle nyilatkozatot. Rajtuk áll, mit mondanak, csakhogy én azt gondolom, hogy tisztelniük kéne a polgárokat” 

– fogalmazott Krajňák.

Hogy Ficónak nagyon nem volt mindegy, mi igazolódik be Babiš múltjából, arról Krajňák egyik válasza tanúskodik. Ugyanis, amikor még évekkel ezelőtt egyre több bizonyíték támasztotta alá az ügynökmúltat, magához kérette az ÚPN vezetőjét. Krajňák álláspontja a megbeszélésükön az volt, hogy ők csak a saját munkájukat végzik, mire Fico azzal válaszolt, hogy Babišból még magas funkcionárius lehet (ekkor még nem volt cseh kormányfő), ezért „érzékeny esetről” van szó. Még azt a pletykát is felhozta, hogy az ÚPN jogászait esetleg lefizette valamelyik cseh politikai párt. Tisztán politikai logika. Annál is inkább, mivel a találkozó után folyamatosan és több irányból nyomás alá helyezték Krajňákékat.

Vajon milyen erkölcsi súlya lehet még annak manapság, ha valaki az államszocialista titkosszolgálat tevékeny tagja volt? Szlovákiában legutóbb Ján Budaj volt környezetvédelmi miniszter esete jelezhette, hogy van. A rendelkezésre álló anyag alapján ő azonban inkább a kevésbé terhelt, de a múltjával idejében és megfelelően nem szembenéző ŠtB-s típusát képviseli. Ez tehát talán mégsem mérvadó eset. A Babiš-ügy azonban jelezheti, hogy a valóban tevékeny volt államszocialista titkosszolgáknak – ráadásul, akik a rendszer fogaskerekeit olajozták – még mindig van mitől tartaniuk társadalmilag és erkölcsileg.

Láthatjuk, hogy egyes országokat vígan vezetnek olyan alakok, akik nem is akármilyen titkosszolgák voltak. Nézzük csak az orosz elitet! Aki velük barátkozik, annak érdemes tudatosítania, hogy folyamatosan „KGB-katonákkal” parolázik. Vlagyimir Putyin mellett pl. Szergej Nariskin, Nyikolaj Patrusev, Alekszander Bortnyikov, Viktor Zolotov, Szergej Ivanov, Viktor Ivanov és sokan mások is a KGB szolgálatában álltak. Az ő esetükben azonban az egyre diktatórikusabb orosz hatalom súlya félresöpri a történeti tények erkölcsi vonatkozásait.

Aztán Magyarországon például azt látjuk, a rossz kollektív lelkiismeret valahol azért még mindig kísért Kelet-Európában. S hogy ne hatalmasodjon el, a politikai elit gondos kezei elrejtik a múlt eme szeletét a nép fürkésző szemei elől. Legalábbis Magyarországon 34 éve várunk az ügynök-akták felfedésére, s ezen még az sem segít, hogy 14 éve – öndefiníciójuk szerint – harcos „antikommunista” kormányok vezetik az országot.

Persze feltehető a kérdés: vajon mennyire megbízhatóak a titkosszolgálati iratok? A problémáról terjedelmes szakirodalom áll rendelkezésre (lásd pl. ITT). A Babiš-ügy egyik elvi-módszertani aspektusa is erre vonatkozhatna. 

Kellő szakmai óvatossággal kell hozzányúlni a ŠtB-aktákhoz, ez tény. Akik viszont ehhez értenek, azok az ezzel foglalkozó történészek. Ha valakinél hangyamunkával megállapítják, hogy fejtetőig a rendszer része volt, akkor az az volt. Ennek ellenére Babiš mégis az iratok hitelességét akarja kikezdeni, ami – mint látjuk – csakis politikai (!) vonalon sikerült neki. 

Ez azonban aligha lehet meglepő. Az általa kiszolgált husáki rezsim is a politikai érdeket részesítette előnyben a tényszerű gondolkodással szemben. Helyben is vagyunk.