Tűzoltó leszel s katona?

Elvégre az iskolában jó helyen van a gyerek, és amúgy is ráfér, hogy egy kis rendet tanuljon, mert akkor majd biztosan elrakodik a szobájában, és megeszi a spenótot is.

A nyári szünet nagyon sok szülőnek az az időszak, amit el kell viselni, túl kell élni. A gyerek kap egy új számítógépes játékot, jó esetben elmehet egy hétre Horvátországba a családdal, ahol minden nap befalhat egy ötgombócos fagyit. Számos szülő meghagyja a tanítást az iskola számára, ahol majd lexikális tudást pumpálnak a kölökbe, aztán majdcsak talál valami tisztességes szakmát. Ám a tömérdek adathalmaz megtanulásával korántsem biztos, hogy lehetősége lesz tehetségét kibontakoztatni, gyakorlati tudásra szert tenni, esetleg beleszeretni valamelyik tudományágba. Persze, az iskolákban is dolgoznak talpraesett pedagógusok, ugyanakkor mindenre nem elég az iskolai környezet, ahol az idő és a lehetőségek egyaránt behatároltak.

Minden felsőbbrendűséget félretéve megállapíthatjuk, hogy a magyar tehetséges nép, amely sok kutatót, tudóst, elismert szakembert adott a világnak. A magyar tehetséget és szakmai rátermettséget sok területen nyugat-európai és amerikai egyetemek méltatják, igyekeznek minél több előadót, kutatót elcsábítani. Génjeinkben még mindig ezt az információt örököljük őseinktől, csak sajnos nem hagyjuk igazán kibontakozni. A tehetséget kreatív gondolkodásra serkentő tevékenységek, odafigyelő beszélgetések tudnák előcsalni, amire a szülők manapság a legkevesebb figyelmet és pénzt fordítják. A gyermekeink boldogulását az idegennyelv-vizsgában látjuk, holott az csak egy akadály leküzdésére elég, hogy a tehetségünket meg tudjuk mutatni.

Nyáron Magyarországon és más nyugat-európai országokban járva szemtanúja voltam néhány gyermekeknek rendezett foglalkozássorozatnak, tábornak, fesztiválnak. Az ilyen rendezvények keretében számos lehetőség kínálkozott, hogy a gyerekek és a szülők felfedezzék a szikrát, amely lehet, hogy nem egy Nobel-díjat, de egy boldog, prosperáló életet biztosíthat a csemetének, vagy legalább az iskolában tanultakat hozza emberközelbe. Sajnos, az ilyen rendezvényekből mifelénk kevés van, s ha akad is egy-egy, az érdeklődők száma a potenciális részvevők arányában nagyon alacsony. A szülők kevés energiát és pénzt szánnak az ilyen programokra. Az anyagi terhekre panaszkodó szülők nagy része a számítógépes játékokra talál tartalékokat, egy foglalkozásra viszont már nem talál költenivalót. Persze az intézményi háttéren is van mit javítani, de gyermekeinknek nincs lehetőségük arra, hogy bevárják oktatási rendszerünk felzárkózását.

A felvidéki magyarság boldogulásában jelentős szerepet fog játszani az, hogy a következő generációk hogy érvényesülnek. A technikai újításokkal, az internet elterjedésével a lexikális tudás egyre inkább háttérbe szorul. A 21. században azok tudnak talpon maradni, akik látják az összefüggéseket, tudják alkalmazni az ismereteket a hétköznapokban és nem állandóan felzárkóznak, hanem maguk diktálják az új irányvonalakat. Ezért fontos, hogy áldozzunk gyermekeinkre, de ne egy autóra spóroljunk a 18. születésnapra, hanem olyan tehetséget kibontakoztató körülményeket biztosítsunk nekik, hogy azt az autót ő maga szerezhesse meg néhány év alatt.

A szeptemberi iskolakezdésig még maradt néhány napunk. Szánjunk rá néhány percet, hogy elgondolkozzunk azon, hogyan teremhetünk ingergazdag környezetet a szárnyaikat próbáló nebulóknak. És ha anyagi lehetőségünk engedi, akkor ne higgyünk az ingyenes oktatás csodájában, mivel a tehetséggondozás egy halom pénzbe kerül. Ha megtesszük azt, ami tőlünk telik, és megadjuk a suhancoknak a lehetőséget, nyugodtak lehetünk, mert befektetésünk ugyan sokára megtérülő, de fix kamatozású.

A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára