Tűszúrás a gumigyárnak

Újabb beruházó került a tátrai tigris karmai közé. Szlovákia Lengyelország és Magyarország elől szipkázta el a dél-koreai Hankook Tire gumiabroncsgyártó 500 millió eurós beruházását. Az sem mellékes, hogy a honi mércével mérve hatalmasnak számító ügylet gyümölcse, azaz a gyár, végre Dél-Szlovákiába, konkrétan Lévára települ, ahol 1600 főnek ad munkát. A puhói Matador és a zólyomi Continental mellett ez lesz a harmadik abroncsgyártó.

Eddig tehát vitathatatlan sikertörténetről van szó. Ám nem árt hozzátenni, hogy az áttételesen is legfeljebb 2500 munkahelyet teremtő Hankook Tire legalább 4 milliárd koronányi állami támogatásban részesül, azaz minden egyes új állás ára 1 millió 600 ezer korona. Tekintettel arra, hogy az ország még mindig több mint 400 ezer munkanélkülit tart nyilván, jobb, ha bele sem gondolunk, vajon a fent említett áron mibe kerülne mindenkit munkához juttatni. Az sem mellékes, hogy már megint gyorsforgalmi utak, autópályák pánikszerű megépítését ígértük az ázsiai beruházónak, ami a Zsolna mellett megvalósuló Hyundai/KIA autógyárnak tett kötelezettség be nem tartásának fényében meglehetősen bátor dolog. A nagyberuházó többek között azért választott minket, mert a kedvező adózási feltételek mellett jól képzett, ám alacsony bérszínvonalú munkaerőt talált. Bár tavaly végre újra emelkedtek a reálbérek, ám e téren a környező országokhoz képest olyan mértékű a lemaradásunk, hogy azt hosszú évek múltán sem hozzuk be. Az Európai Unió legfrissebb adatai szerint a 25 tagú szervezetben már 14 millióra tehető az állásban lévő, mégis a szegénységi szint alatt élő polgár. Igen, kitalálták, az unión belül e téren Szlovákia helyzete a legsiralmasabb, ahol a munkából élő szegény polgárok aránya eléri a 14 százalékot. Ha megvizsgáljuk az utóbbi években hozzánk érkezett komoly beruházások hozadékát, akkor kiderül, a milliárdos ráfordítások és a szintén sokszor milliárdokra rúgó állami támogatások ellenére is meglehetősen kevés munkahely született. Pedig most egyfajta mintagyerek vagyunk a külföldi beruházók körében. Vagyis ha később beleszürkülünk a mezőnybe és rákerülnek a világgazdaság térképére a még csábítóbb és még olcsóbb munkaerőpiacok, akkor a mostani csigatempóban sem javul nálunk a foglalkoztatottság. Ez az összetett téma túl messzire vezetne, hiszen szót kellene ejteni a globalizáció támasztotta kegyetlen versenyről, a határokat (és adózást) nem ismerő nagyvállalatokról, a beruházók ízlését egyre inkább kiszolgáló, csapdahelyzetben vergődő kormányokról, a jóléti rendszerek leépüléséről, és még sorolhatnánk. Egy a lényeg: belátható időn belül nincs esély Szlovákiában az elfogadhatónak mondott 5 százalék alá szorítani a munkanélküliséget, akinek pedig van állása, ne várja azt, hogy akár a kései jövőben is – ahogy az időközben letiltott reklám állítja – svájci nyugdíjból fog élni.