Túszdráma

Szörnyű tragédiát közvetített néhány külföldi és az alaposan megszűrt orosz állami televízió majdnem élőben az észak-oszétiai kisvárosból. Hihetetlen az a rettenet, amelyet a Beszlanban túszul ejtett gyerekek szülei átéltek-átélnek. A velük együtt érző nemzetközi közvéleménynek igaza van abban, hogy a terrorizmus semmivel sem indokolható, nem lehet semmire sem gyógyír, nem lehet semmire megoldás. Ezt hangsúlyozta az ENSZ BT kurtán-furcsán, a Kreml kérésére összehívott rendkívüli ülésének állásfoglalása is, amellyel mélységesen egyet lehet érteni. Mint ahogy Kofi Annan főtitkár később kiadott személyes nyilatkozatával, és a világ sok más vezető politikusának együttérzésével.

Minden normális ember mélységesen elítéli a – többségében feltehetően csecsen – terroristák észak-oszétiai akcióját. Miért van az, hogy a politikusi megnyilatkozásokat olvasva az embernek egyrészt hiányérzete támad, másrészt torkig van valamivel. Busht, Chiracot, Schrödert vagy Kofi Annant hallgatva abból fakad a hiányérzet, hogy ezeknek az uraknak az utóbbi években eszükbe sem jutott ilyen határozottan elítélni azt a szörnyű állami terrorizmust, amelyet a véreskezű Putyin alkalmaz évek óta Csecsenföldön, s amiről az orosz állami televízió még megszűrten sem tudósítja a világot. A Csecsenföldet most pusztító orosz tankok semmivel sem elfogadhatóbbak az ’56-ban Magyarországot és ’68-ban Csehszlovákiát felszántó szovjet páncélosoknál, minden esetben ugyanarról a torz birodalmi szemléletről és politikáról van szó. Lényegtelen, hogy szovjetnek vagy orosznak hívják-e. Amivel most torkig van az ember, az a nagypolitika képmutatása. 2001. szeptember 11-e óta Putyin szinte szabad kezet kapott kaukázusi garázdálkodásához.

A német kancellár, a francia meg az orosz elnök hét eleji szocsi találkozójáról kiadott nyilatkozat akár röhejes is lehetne, ha nem volna olyan tragikus. Chirac és Schröder szerint a csecsen kérdésre politikai megoldást kell találni az Orosz Föderáció keretében, s megítélésük szerint Moszkva ilyen megoldásra törekszik. Mondták mindezt két nappal az úgynevezett csecsenföldi elnökválasztás után, az után a vérlázító, az orosz szuronyok árnyékában megrendezett hatalmas csalássorozat után, amely ellen emberjogvédő szervezetek éppúgy tiltakoztak, mint Andreas Gross, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének jelentéstevője, aki nem hivatalos megfigyelőként tartózkodott Csecsenföldön.

Nyilvánvaló, hogy a csecsen felkelésből eszkalálódott elfogadhatatlan csecsen terrorizmust az immár évszázados orosz–szovjet–orosz elnyomó politika gerjesztette. A harmadik évezred nagy kihívása, a nemzetközi terrorizmus elleni harc kudarcra van ítélve, ha a terrorizmus állami formájára a világ vezetői pillanatnyi érdekektől vezérelve rábólintanak.

A világ bármely félig civilizált országának vezetője belebukott volna abba, ahogyan Putyin 2002-ben a moszkvai Dubrovka Színház elleni túszejtő akciót „megoldotta”. A tegnapi megoldás körül is sok még a homály. A tapasztalat szerint eltart egy ideig, amíg megtudjuk, hányan vesztették életüket és hányan élték túl a túszdrámát. Egy biztos: Putyin biztosan túléli.