Türelmes reménykedés

Hiszen hiába töltötte ki az orvos a szükséges nyomtatványokat, fogalmazta meg az ajánlást a kezelésre jogosult rászorulónak, egyáltalán nem volt biztos, hogy eljutott az egészségi állapota javítására szakosodott gyógyfürdőbe. Nem azért, mert a hazai gyógyintézetek kapacitása ezt nem tette lehetővé, az ok prózaibb volt: idült pénzhiány. Noha a Szociális Biztosító a költségvetésből 2003-ban közel 800 millió koronát fordított a kezelések finanszírozására, több mint 32 ezer kérvényező hiába várta beutalóját. Akadtak, akik évekig reménykedtek abban, egyszer csak sorra kerülnek.

Nos, erre az idén aligha kerülhet sor. Nem azért, mert a Szociális Biztosító megszabadult a „nemszeretem” tevékenységtől, és a gyógykezelések intézése az egészségbiztosítók hatáskörébe került, hanem azért, mert 300 millió koronával kevesebbet fordíthatnak a gyakran teljes felépülést eredményező kezelésekre. Hogy az 500 millió koronából hány beutalóra telik, ma senki sem tudja, ám nem kell ahhoz számtanzseninek lenni, hogy rájöjjünk – figyelembe véve az energia és a víz árának emelését – az idén kevesebben gyógyulhatnak, mint tavaly. Következtetni lehet arra is, hogy tovább gyarapodik a várakozólistákra kerülők száma. Nem vigasz, hogy nem csupán a betegek, hanem az egészségbiztosítók illetékesei is csalódottak. És bizonytalanok. Egyrészt mert a beígért 500 millióból eddig egy fillért sem láttak, másrészt nem sejtik, miképp győzik majd a kérvényezők rohamát. Annyit tudnak csak: már most is nagy a kavarodás, hiszen felül kell bírálniuk és le kell ellenőrizniük az újonnan érkező, de a három éve benyújtott kérvényeket is. Meglehet, hogy aktualitásukat vesztették. Persze végre tudatniuk kellene a hazai gyógyfürdőkkel, hány személynek rendelik meg a szolgáltatásokat, de míg az öt egészségbiztosító nem kapja meg a „piszkos anyagiakat”, egy sem adhatja le a megrendeléseket. S hogy teljes legyen a zűr, a hazai gyógyintézetek is félreverik a harangokat, mert hát betegek, megrendelések nélkül csak veszteséget termelnek. Nem egy fürdőben alkalmazottak elbocsátásával próbálnak talpon maradni.

Az egészségbiztosítók bejelentették: a pénzhiány miatt szakítani kívánnak az eddigi ingyenességgel. Azt tervezik, hogy csupán az egészségi állapotot javító kúrákat fedeznék, a szállás és az étkezés költségei a beutaltakat terhelnék. A napi 50 koronás díj dacára. Több mint valószínű, ilyen feltételek mellett sokan – főleg a huzamosabb ideig betegállományban levők és a rokkantnyugdíjasok – lesznek, akik nem engedhetik majd meg maguknak a többletkiadásokat, de előfordulhat, hogy a hosszúra nyúló várakozási idő miatt meg sem érik a gyógykezelést. Mivel Szlovákiában nem készülnek átfogó statisztikák a lakosság egészségi állapotának alakulásáról, a jelenlegi kormány nem is foglalkozik olyan „lényegtelen aprósággal”, mint a gyógykezelések anyagi hátterének biztosítása. Érdekes, az egészségügyi miniszter sem hallatja hangját, pedig tudnia kellene, az utókezelés szerves része a teljes felépülésnek, és azt is: a befektetett anyagiak megtérülnek.