Túlvilági „túlélőtúra”

Nyugodjatok békében! – olvasható a hazai sírfeliratok többségén, a kívánság azonban az elmúlt években egyre ritkábban teljesül. Halottaink ellen kíméletlen háború folyik, és a csaták többségében egyelőre az elhunytak és hozzátartozóik maradnak alul. Az első „felderítők” már akkor megjelennek, amikor idős hozzátartozónk bekerül a kórházba. Több temetkezési szolgálat beépített emberekkel figyelteti a betegek állapotát. A felderítők a nap 24 órájában hadrendben vannak, így ha a beteg meghal, a kórházat „ellenőrző” cég ezt azonnal megtudja. Temetkezési vállalataink között kíméletlen konkurenciaharc folyik, a kellő időben megszerzett információnak így valóban hatalmas értéke van. Az ügyleten nyer a temetkezési vállalkozó, nyer az informátor, a legnagyobb vesztes pedig a hozzátartozó. Az a hozzátartozó, akinek a temetkezési vállalat gépkocsija hamarabb megjelenik a háza előtt, mint ahogy a kórház tájékoztatná őt a halálesetről. Ha a család végre hozzájut a holttesthez, és a „készséges” temetkezési vállalatnak kifizeti a néha több tízezer koronás szolgáltatási díjat, a halottra újabb megpróbáltatások várnak. Az elmúlt években Dél-Szlovákiában is megjelent a „ravatalozói maffia”. Az éj leple alatt koporsókat lopnak el, kiforgatják a halottak zsebeit, ellopják a ruhájukat. Aki azt gondolja, hogy ez az utolsó rossz dolog, ami még holtában megtörténhet vele, nagyot téved. Szinte már megszokott dolog, és már a hozzátartozók is számítanak arra, hogy a friss síron felhalmozott koszorúkat másnap a legközelebbi piacon láthatják viszont. Egyre kevésbé éri meg azonban vaskereszteket elhelyezni a sírokon. Ezek ugyanis a gyűjtögetők körében egyre népszerűbbek. Étvágyukat fokozza, hogy a hulladékátvevőben senki sem kérdezi tőlük, hogyan jutottak hozzá egy hatalmas vaskereszthez. A sírgyalázást vállalkozásszerűen űzők fantáziája azonban nem ismer határokat. A múlt év slágere a márványkereszteken elhelyezett kisplasztika volt. Angyalkák, feszületek, galambok százai tűntek el. Többségüket újra eladták, hogy aztán újra ellophassák. Ha a fent felsorolt támadásokat sikerrel tűrtük is, balgaság lenne azt gondolnunk, hogy végre békében nyugodhatunk. A legnagyobb veszély azokra leselkedik, akik a többségtől eltérő nemzetiséggel és vallással hajtották örök nyugalomra fejüket. Ők azok, akik jó eséllyel pályáznak arra, hogy egy szép napon kiborotvált fejű, bakancsos fiatalok rugdalják szét a sírjukat. Aki ezt is megússza, annak már csak egy akadállyal kell megküzdenie. Ha hozzátartozóink már nem hajlandók fizetni a bérletet, néhány lelketlen önkormányzat kíméletlenebbül tarolja le sírunkat, mint száz bőrfejű együttvéve. És a törvény ez utóbbi esetben a sírgyalázók oldalán áll.