Túl rövid a pápa árnyéka

A levélben a főpapok a nemi egyenlőség ideája, az abortusz és a szexuális szabadság ellen szólaltak fel, azokat a „halál kultúrájának” nevezve. Egyben arra is felszólították híveiket: csak olyan politikai erőkre adják voksukat, amelyek elutasítják ezt a fajta „kultúrát”.  A kormányon lévő Smer persze magára vette a dolgot, és előbb Pavol Paška házelnök, majd Robert Fico is elítélően reagált a levélre. Nem is tehettek másként, hiszen a pártnak szükségevanahívőkszavazataira is.  Sokkal aggasztóbb volt viszont az eleve súlyos identitászavarokkal küzdő jobboldal reakciója. Érdemben egyedül a KDH szólalt fel, és kiállt a levél tartalma mellett. A többiek – a számos kereszténydemokrata gyökerű párt parlamenten belül és kívül – csendben maradtak. Nem meglepő ez olyan erőktől, amelyek még ma is súlyosan konzervatív nézeteket vallanak az emberi kapcsolatokról és a szexualitásról.  Ferenc pápa persze a szlovák jobboldalon is beszédtéma: de azértnemannyira, hogy a külsőségeken túllépve a jobbos politikusok abba is belegondolnának, mi az, amit az új pápa (és az új pápa sikere!) üzen a számukra. Abba, hogy a Vatikán már megértette, eddigi keményvonalasságával ott keresett ellenségeket, ahol nem voltak. Rendes embereket – rendezett életű homoszexuálisokat, felelős fiatal lányokat, együttérző családtagokat, saját morális iránytűjük által vezérelt embereket – idegenített el magától olyan ideológiák nevében, amelyek a Szentírás egy dogmatikus, a szokásjogon kívül semmi által nem alátámasztott, szűk értelmezésében gyökereznek. A katolikus egyház nem azt nézte, ki az, akinek jókaszándékai,hanemazt,hogy ki az, aki elítélhető. Ferenc pápa ígérete az ezen való túlhaladás, anyitottság.  A szlovák püspökök miatt nem aggódom. Ha Róma fordul, ők is fognak. A szlovák jobboldali politika már más kérdés. Történelmi adottság, hogy ebben az országban a rendszerváltás után a jobboldal állt a modernizáció, a haladás élére. De ez egy olyan adottság, ami akár meg is változhat. A Smer az elmúlt években elkezdte levetni a HZDS/SNS/SDĽ-es múlt terheit –bármégmostisvanrajta elég –, és egyre modernebb párt képét festi. Még mindig bűzlik a klientelizmustól és az opportunista nacionalizmustól, ráadásul Fico elnökjelöltségével a jövője bizonytalanná vált, de rohamléptekkel távolodik a mečiarizmus szellemi örökségétől.  Mindeközben a jobboldal, amely 1998 és 2006 között Mikuláš Dzurinda vezényletével egy európai minőség fenntartására volt képes, kezd belesüppedni saját provinciális hagyományaiba. Nem az osztódás a baj, hanem a regresszió. A ma szlovák kereszténydemokratái a múltba révednek ahelyett, hogy Ferencpápábanakiutat látnáka zsákutcából, amibe belevezérelték magukat. Nemcsaka politikai haszonszerzésről beszélek – bár kétségtelen, hogy az urbánus elitek egyre nehezebben szavaznak jobbra, lásd 2012-őt – hanem arról is, hogy morálisan mi a helyes. Biztos vagyok benne, hogy nem az a bezárkózás és dogmatizmus, ami a decemberipásztorlevelet áthatja.