Tudathasadásos plecsni

Akit érdekel, az az elmúlt 13 év alatt elkészíthette a Szlovákia önállósulását forrón, melegen és langyosan helyeslő közéleti személyiségek lajstromát. Azok listája is kidolgozható lenne, akik akkor partizánkodásra hajlamosan is készek lettek volna cselekedni Csehszlovákia megmentéséért. De az önállósulást szorgalmazók ellentáborában is voltak mérsékeltek. Mondom, listákat lehetne készíteni, de ennek ma már nincs értelme. Az önálló Szlovákia realitás, és itt, a Morva folyótól keletre legfeljebb összehasonlíthatjuk a két utódállam pénznemének árfolyamát, az itt és ott elérhető béreket. Az idősebb férfiemberek tovább cifrázhatják csehországi katonaélményeiket. Ahhoz viszont már némi kurázsi kell, hogy kocsmahivatalban valaki kijelentse: annak a névnek, hogy Csehszlovákia, mégiscsak jó csengése volt világszerte.

Az előző mondatban a „mégiscsak”-ra szántam a hangsúlyt. Utalva arra, hogy 1992 és 1993 fordulójának éjszakáján aligha volt buzgó hejszlovák széles e hazában, aki annak eljövetelére bontott pezsgőt, amiben a Tátra és a Duna közötti térség manapság leledzik.

Ilyen gondolatok foglalkoztatnak 12 nappal az önállóság kikiáltásának 10. évfordulója előtt. Az elit körében nem kis izgalmat keltett a hír, hogy a kerek évforduló alkalmából a köztársasági elnök kezéből kitüntetéseket vehetnek át, akik érdemeket szereztek Szlovákia létrehozásában és fejlesztésében. A kitüntetési aktus közeledtével engem nem annyira az foglalkoztat, kik szerepelnek a kitüntetettek listáján, hanem hogy a dekorálásra kiválasztottak között akad-e, aki köszöni a megtisztelést, de tekintve az eredményeket, nem kér belőle.

A kitüntetések átadása időben egybeesik annak a mechanizmusnak a beindításával, amelynek működése következtében a lakosság további tízezrei válnak szegényből koldusszegénnyé. A legkisebb ok sincs az ünneplésre. Vagy kissé durvábban kifejezve: az elit elveszítette a jogát egymás kölcsönös kitüntetésére. Nem az itt a kérdés, hogy erkölcsös-e egy Prágába áttelepült szlovák költőnek magas szlovák kitüntetést elfogadni. Nem az itt a kérdés, hogy joga van-e bármelyik szlovák hazaffynak megsértődni, amiért a kitüntetések évadján mellőzik. Még csak nem is az, etikus-e, hogy a medáliákat az az államfő adja át, akinek olyan a múltja, amilyen. A kérdések kérdése: vajon bölcs dolog-e plecsniosztogatással egybekötött dáridót rendezni olyan helyzetben, amilyenben vagyunk. Mindössze két ember van, aki Rudolf Schustertől az önálló Szlovákia létrehozásáért indokoltan kaphatna érdemrendet: Václav Klaus és Vladimír Mečiar. Ezzel teljes összhang alakulna ki a kitüntetettek és a kitüntető emberi kvalitásai között.