Trump meglökte az ingát – merre leng ki?

Még ha a fő úticél a hamburgi G20-as találkozó és az első összekacsintás Putyinnal, azért nagy a jelentősége, hogy előtte megjelenik Közép-Európában az Egyesült Államok elnöke, a beiktatása után pár hónappal.

Az elnöki vizit Lengyelországban hivatalosan a Három Tenger Kezdeményezés találkozójához kötődik. Ezt a lengyel és horvát tervet tíz további ország, köztük Magyarország és Szlovákia is támogatja, a volt szovjet blokkon túl Ausztria is a csoportban van. A cél, hogy a Balti-, a Fekete- és az Adriai-tenger között egységesebb övezet jöjjön létre. Az ötlet régi, már a két háború közti Lengyelország felvetette, Intermarium néven. Most a gazdasági célokat hangsúlyozzák, illetve az energiauniót, vagyis az észak–déli gázvezetéket a térség országain át, LNG (cseppfolyósított földgáz) terminálokat, közúti és vasúti bővítést. De éppen Trump látogatása teszi politikai kezdeményezéssé az egészet. Az amerikai elnök meg akarja erősíteni ezzel a látogatással a közép-európai blokkot, vagyis az ő szempontjából egy kicsit a német–francia tengellyel párhuzamos európai országok akaratát. Ez számunkra, az „új” uniós tagok számára rendkívül finom diplomáciai játék. Berlin árgus szemmel követi a kezdeményezést, hiszen Németország komolyabb kompromisszumra kényszerülhet, ha az Intermarium képes lenne egységesen fellépni mondjuk az uniós reformok terén.

Az sem véletlen, hogy Trump az őt egyébként barátságosan fogadó lengyel tömeg előtt mondhatta el, hogy a Nyugatot meg kell védeni. Ha úgy tetszik, Kelet-Európából üzente, hogy hol a védendő érték. Az identitáspolitikában hozzá közelebb eső közép-európai, nem „politically correct” megközelítések egyik fővárosából, Varsóból integetni Nyugat felé komoly szimbólum. Egyértelműen elmondta azt is, hogy szerinte a megújulás nem belülről érkezik, már ami az állami bürokráciákat illeti: az EU és az USA szerinte egyaránt a lomha államigazgatással, az erőt elszívó közszolgákkal küzd. Ez persze jókora torzítás, de hűen tükrözi a Trump-féle narratívát. Meg kell hagyni, Macron is le akar építeni, és Merkel sem Brüsszelt akarja felhatalmazni, hanem az erősebb uniót erősebb tagállami övezetben képzeli el, még ha ez újabb közös hatásköröket is jelent, de nem feltétlenül az Európai Bizottság kezébe.

Ami a régiós összefogásunkat illeti, ez a veszély sajnos elég távolról fenyeget bárkit is. A helyzet az, hogy a mostani varsói találkozóra se ment el Ausztria és Csehország – kivárnak. A lengyelek és a magyarok kilógnak a sorból, többen aggódnak ezért, hogy valójában Varsó politikai csatározásába keveredhetnek bele. Sok törésvonal feszíti a térséget, a régi uniós tagok megnyugvására. Ez könnyen és szinte bármikor megakadályozhatja, hogy közös akarat érvényesüljön e három tenger partjai között. Trump látogatása lehet, hogy hosszú távon csak erősíti e törést – amely időnként amerikai érdeknek is tűnhet. Ez is csak egy újabb indok arra, hogy a magunk kezébe kell venni Európa sorsát.