Transzkontinentális elképzelések

A terv első ránézésre a megalománia jegyeit viseli magán, másodikra a meggondolatlanságét. Ha ugyanis valóban megépítik a vasutat, legfeljebb csak maga az építés hoz majd – igaz ideig-óráig jelentős – gazdasági hasznot. A szlovák terv ugyanis eleve azzal számol, hogy az átrakodó állomás osztrák területre kerülne. Gazdasági alapelv, hogy egy gyár ott hozza az igazi hasznot, ahol működik. Még ha az állomást közvetlenül a határ mentén építenék fel, Szlovákia mindenképpen munkahelyeket veszítene, habár a tranzitforgalomból számíthatna bevételre. Akármilyen paraméterekkel is valósuljon meg a terv, az országban létrejött hozzáadott érték csökkenne. Akár pontot is tehetnénk az ügy végére, ha a széles nyomtávú vasút ügye nem lenne beleilleszthető a globális gazdasági kapcsolatok rendszerébe. Eddig nálunk legfeljebb csak kőolajvezetékek vagy autópályák esetében beszéltek nemzetközi gazdasági érdekekről, ez a vasút kapcsán is felmerülhet. A széles nyomtávú vasút közép-európai terve ugyan a Harmadik Birodalomban már szóba került, akkor egyéb okok miatt nem valósult meg. A kelet–nyugati, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceán partjáig terjeszkedő vasúti korridornak ugyanis valóban jelentős haszna lenne. Noha a vasút megépítésének az ötlete, legalábbis egyelőre, nem került bele a köztudatba, de ha valamilyen európai érdekcsoport mégis fantáziát lát benne és felkarolja, akkor meg fog épülni. Akkor azonban már az lesz a kérdés, merre fussanak a sínek. Egyelőre úgy néz ki, hogy ez csak Oroszország érdeke, és a tervhez a leginkább oroszbarát EU-tagországot, vagyis minket igyekezett megnyerni. Moszkva azonban már talált egy nyugati partnert is, mégpedig Ausztriát, így megépíthetik a vasutat. Ebben az esetben viszont nekünk sem ártana ügyesen lavírozni, például hogy a sínek a legrövidebb úton, vagyis a magyar vidéken fussanak. Addig még sok víz lefolyik a Dunán, de a széles nyomtávú vasút ügyére már most érdemes figyelni.