Transzatlanti partnerség

Több okból is történelmi jelentőségű lépésről van szó: egyrészt méretéből adódóan, másrészt azért, mert a TTIP több évtizednyi óvatos közeledés (pontosabban húzd meg, ereszd meg) után az EU és az USA végre intézményes keretek között is össze tudja fűzni gazdaságát. Olyan lépésről van szó, amely nemcsak a két szereplő számára, hanem a globális porondon is megváltoztatja a játékszabályokat. A TTIP jelentősen megnövelné a transzatlanti kereskedelem volumenét és megkönnyítené a gazdasági kommunikációt az Atlanti-óceán mindkét partján, azonban megítélése vegyes. A fő érv mellette, hogy a növekvő globális versenyben az ún. BRICS államok (és különösen Kína) folyamatosan erősödő gazdasági súlya mellett muszáj valamiféle válaszlépést találni a Nyugat államainak. A TTIP ilyen szempontból logikus lépés: az USA és az EU értékrendje, világnézete közel áll egymáshoz, és ennek okán a gazdaságról alkotott, valamint a gazdaság és a társadalom viszonyáról alkotott elképzeléseiben is. Ha a két szereplő erejét a jobb koordináció révén egymáshoz adjuk, akkor egy, ha nem is hegemón, de mindenképpen domináns pozícióban lévő új résztvevőt kapunk a globális piacon. Érdemes hozzátenni, hogy a rendszerbe integrálódna Kanada is, amellyel az EU már meg is kötötte a szorosabb integrációról szóló gazdasági megállapodást, az USA-val pedig eleve gazdaságilag összenőtt. Egy ilyen új blokkhoz igazodhatnának azok a szereplők is, akiknek az értékrendje és érdekei hasonlók: például egy demokratizálódó Észak-Afrika, az unióba nem integrált európai államok, Ausztrália, Japán, és távolabbi perspektívában fokozatosan mások is. Másfelől jogosak a TTIP-pel kapcsolatos aggályok is. Az egész tárgyalási folyamat sűrű füstfüggöny mögött zajlik, a képviselőivel szemben eleve egyre inkább szkeptikus európai közvélemény nehezen tudja lenyelni, hogy az európai tárgyalók nagyon kevés információt adnak arról, mi lesz pontosan a TTIP tartalma, és hogyan érinti majd az európai emberek mindennapi életét. Merthogy érinteni fogja: a megállapodás keretében szabványok összehangolásáról, eddig mesterségesen védett piacok kinyitásáról, ellenőrzési mechanizmusok szigorításáról vagy éppen enyhítéséről, ezáltal a termékek megváltozó áráról, elérhetőségéről és minőségéről is szó van. A TTIP tehát gazdasági értelemben egy nagyon fontos tervezet, de megfelelő kommunikációs és politikai odafigyelés nélkül az európai közvélemény könnyen ellene fordulhat. Ami még rosszabb, a közvélemény kontrollja nélkül a megegyezésbe bekerülhetnek olyan elemek is, amelyek gazdasági érdekcsoportok, és nem az állampolgárok érdekeit szolgálják. Ahogy az Atlanti-óceán túlpartján mondják, a napfény a legjobb fertőtlenítő – ha valami szem előtt van, kisebb az esély, hogy probléma lesz vele.