Törvényben méltatnák Benešt

A Mladá fronta Dnes című liberális lapban megjelent nyilatkozat aláírói szerint vitathatatlan, hogy az I. Csehszlovák Köztársaság (1918-1938) demokratikus jogállam volt, amelynek értékei vállalhatóak. Ugyanakkor az akkori Csehszlovákia soknemzetiségű állam is volt, s kérdéses, hogy mások – például a szlovákok – ugyanúgy értelmezik-e a múltat, mint a csehek. „Ha ezt a javaslat szerzői és támogatói csöndesen feltételezik, vagy egyszerűen csak mellőzik ezt a kérdést, akkor ezzel csak azt hozzák tudomásunkra, hogy ők inkább a Csehszlovákia határai között létező elképzelt cseh államra gondolnak, illetve az ebben az államban létező kizárólagos cseh érdekekre” – szögezik le a történészek.

Rámutatnak Beneš ellentmondásos szerepére a II. világháború utáni években is. „Eduard Beneš tevékenysége erőteljesen rányomta bélyegét a háború utáni, 1945–1948 közötti rendszerre is, amelyre jellemző volt a liberális demokrácia néhány elvének súlyos megsértése. Beneš ellentmondásos kulcsfigura volt, akinek megítélése a különféle véleményeket képviselő embereket inkább megosztja, semmint összeköti” – állítják a szakértők.

Szerintük általában is kétséges, hogy szükség van-e olyan törvényekre, amelyek egy-egy személyiség érdemeit méltatják. A tervezett Beneš-törvény mintájául szolgáló, Tomáš Garrique Masaryk érdemeiről hozott törvény 1930-ban rendkívüli körülmények között született, s figyelembe véve az akkori helyzetet, érthető. A fejlett demokráciákban azonban egy ilyen törvény ritkaságnak számítana. A Beneš érdemeit méltató törvény ugyanakkor anakronizmus is lenne, amely azt bizonyítaná, hogy a csehek nem mernek öntudatosan szembe nézni történelmi problémáikkal.

A történészek szerint az egész ügy legvitathatóbb pontja, hogy kell-e a parlamentnek egyáltalán valamiféle törvényeket hoznia a történelemről. Elismerik, hogy rendkívüli helyzetekben ez elfogadható, s példaként a kilencvenes évek elején a csehszlovákiai kommunista rendszert törvénytelennek minősítő jogszabályt hozzák fel. „Alapjában véve azonban az államnak teret kellene adnia a vélemények és a múltértelmezés szabad ütköztetésének, s nem szabadna a bíró szerepében tetszelegnie” – szögezik le a nyilatkozat aláírói. Úgy vélik, hogy a képviselői javaslat Beneš érdemeinek méltatására éppen a történelem hivatalos magyarázatát kívánja törvényesíteni, ami helytelen. „A Lex Beneš nem old meg semmiféle problémát, csak újakat teremt” – írják.

A nyilatkozatot hét cseh és egy, a csehszlovák múltat kutató francia történész írta alá. Az aláírók közül öten (Jaroslav Cuhra, Jiří Hoppe, Michal Kopeček, Jiří Suk, Miroslav Vanek) a Cseh Tudományos Akadémia munkatársai, míg ketten (Milan Drápala, Tomáš Zahradníček) történelmi szaklapok fő-szerkesztői. Muriel Blaive asszony a párizsi társadalomtudományi központ (CEFRES) munkatársa. Néhány éve sikeres könyvet adott ki arról, milyen volt az 1956-os év Csehszlovákiában.