Többre menni kevés gyerekkel is

Az Új Szó múlt heti Szülőföldünk mellékletében megjelent figyelemre méltó és hiánypótló tájékoztatója fontos információkat közöl. Természetesen akkor lenne komoly következtetések levonására alkalmas a megjelentetett anyag, ha az egyes régiók településein az összes (szlovák és magyar nemzetiségű) első osztályba beíratott gyermekek statisztikáját tudnánk elemezni. Tudom, ez nem egyszerű feladat, mert ilyen jellegű információk gyűjtése időigényes, és lehet, hogy az adatvédelmi törvénnyel is összeütközésbe kerülnénk.

Most is, mint annyiszor az utóbbi évek során, elsírjuk magunkat, hogy kevés a gyerek, mi lesz a magyar iskolákkal. Vigasztalhatna bennünket, hogy országos viszonylatban is csökken a beíratott tanulók száma, hisz 10 év alatt több mint 100 ezerrel csökkent Szlovákiában az alapiskolások száma. Egyszóval: demográfiai hullámban vagyunk, s ez kihat ránk, magyarokra is. Az abszolút számok terén, figyelembe véve a nyár folyamán még beíratható tanulók számát, a helyzet az előző évekhez viszonyítva nem is annyira aggasztó. Riasztó viszont az egyes régiók beíratási számadatai közti jelzésértékű különbség. Lévától keletre – egy-egy települést kivéve – inkább csökken a beíratott tanulók száma, míg tőle nyugatra stagnál, helyenként emelkedő beíratási adatokat tapasztalhatunk.

Alapigazság, hogy gyermekek, tanulók nélkül nincs iskola; iskola és iskolás gyermek nélkül nincs jövője a nemzetnek. Ha nem történik szemléletváltás, s marad a jelenleg, sajnos, nagyon elterjedt 1-2 gyermekes család modellje, jelentős javulásra nem lehet számítani. Arra kell törekednünk, hogy erősödjön és elterjedjen a legalább két gyermeket vállaló házaspár modellje. A jól bevált, immáron közhelynek számító gondolatot nem lehet elégszer elmondani: magyar gyerek magyar iskolába való. Sajnos, ezen a téren veszítünk a legtöbbet. Noha az utóbbi 4-5 év elemzései pozitív változásokat jeleznek, s relatív mutatókban jelentősen csökken azon magyar szülők aránya, akik gyermeküket szlovák iskolába íratták, még mindig érvényes, hogy minden ötödik magyar nemzetiségű gyerek szlovák iskolába kerül. Vajon miért? Erre kellene megtalálni a választ. Elfogadható nyilván nincs, de megérne egy alapos felmérést. Nagy a lemorzsolódás a vegyes házasságból származó gyerekek beíratásánál. A tapasztalat és a számadatok nem a mi malmunkra hajtják a vizet.

Minden közösség valamennyi tagjának – nem csupán a pedagógusnak, iskolavezetőnek, polgármesternek, iskolatanácstagnak – aktívan be kellene kapcsolódnia a beíratás folyamatába. Meggyőzni, bátorítani, segíteni az ingadozókat, érvelni a magyariskola-választás mellett. Természetesen iskoláinkat vonzóvá, attraktívvá kell tenni, tájékoztatni a benne folyó minőségi oktatás eredményeiről, s többet kell nyújtani, mint az utca túlsó oldalán lévő „konkurens” iskola. Ha csak egy ingadozó szülőt tudok meggyőzni és jó útra téríteni, már akkor is óriási értelme volt.

Természetesen az idő és kor hozta változásokra reagálnunk kell. Sokszor elhangzik a siránkozás: miért nincs minden településen, ahol magyarok élnek, magyar iskola? Eddig sem volt és ezután sem lesz, noha érzelmi megközelítés alapján talán mindnyájan ezt szeretnénk. Azonban az értelemre hallgatva belátjuk, nem lehet mindenhol magyar iskola. Közeledik az idő, amikor fel kell tenni a kérdést: életképes, megtartható? És ha igen, akkor milyen áron az az alig valamivel több mint 300 magyar tanítási nyelvű alapiskola, amely az intézmények hálózatában szerepel. A kérdésre a helyi közösségeknek kell megadniuk a választ. Valószínű, hogy az alsó tagozatos iskolák esetében a 20-as, a teljes felépítésűekében pedig a 110-es létszám alá kerülő intézmények helyzete lehet majd kritikus. Sajnos, elég sok van ezekből, s ha nem sikerül a tanulói létszámot emelni, ezek sorsa megpecsételődhet. Rövid, közép- és hosszú távú stratégiát kell kidolgozni közösségeinknek iskoláink megtartása érdekében. A települések közti együttműködés keretében regionális oktatáspolitikai stratégiát kell készítenünk, így biztosítva magyar iskoláink megmaradását.

Ésszerűsítő intézkedéseket kell szorgalmaznia az átmeneti tanulóhiány miatt felmerülő gondok kezelésére szülőnek, pedagógusnak, fenntartónak egyaránt. Iskolabuszprogramokat kell szervezni, hogy gyermekeink eljuthassanak a régió magyar iskolájába. Bölcs döntéseket kell hozni az „erős” beíratási években a következő, „gyengébb” évek javára. Érvekkel hatni nagyvárosaink közelében található településeink közössége felé a hazai táj, a szülőföld szeretetére és megtartó erejére hivatkozva – a nagyváros csábító erejével szemben. Ne feledjük, ha személyes példával járunk elöl, ha magatartásunkkal igazoljuk a szavak és tettek harmóniáját, ez előbb-utóbb követendő lesz.

Sajnos, a magyar iskolába íratható gyermekek számát külső befolyással nem tudjuk emelni, de oda tudunk hatni, hogy közülük minél többen a megismerés és tudás ösvényén magyar iskolában induljanak el. Tegyünk meg mindent azért, hogy ez így legyen!

A szerző az oktatási minisztérium államtitkára