Titokzatos szolgálat

Megszoktuk, hogy Szlovákia rendszerváltás utáni történetében volt egy 6 évnyi időszak, amelyben az állampolgár csak találgathatta, azért menesztettek-e egy titkosszolgálati főtisztet, pikáns ügyek részleteinek feltárásával megbízott nyomozót, mert az illető nagyon eredményes volt, vagy azért kötöttek útilaput a talpára, mert szándékosan futni hagyott tömlöcre érett tetteseket. Fogódzkodók nélkül értelmeztük, miért volt eredménytelen az államelnök fia elrablásának, vagy Remiáš felrobbantásának nyomozása. De csak fogcsikorgatva tudjuk megszokni, hogy az állam legdiszkrétebb érdekei védelmezésére hivatott szolgálat neve elé jelzőként a „titkosnál” még ma is jobban illik a „titokzatos”. A KDH vezetése bejelentette: követeli Vladimír Mitro SIS-igazgató leváltását, mert Peter Tóth újságírót tette meg a titkosszolgálat kémelhárításának vezetőjévé. A közvélemény-formálók körében élénken vitatják, elfogadható magatartás-e, ha valaki politikai publicista létére a titkosszolgálati rendszerváltás befejezetlenségének viszonyai között szerepet vállal az állami életnek egy olyan tartományában, amely tele van etikai buktatókkal. Szándékosan nem a „politikai élet tartományáról” írok. Az SIS ugyanis – státusát tekintve – nem lehet politikafüggő. A titkosszolgálatnak nem szabadna a politikai széljárásra figyelnie. Az SIS fő feladata: az alkotmányos rend védelme, de semmiképpen a pártoknak való súgás vagy jelentéstétel, politikai ízlés szerint szelektálva a kedvezményezetteket. Szlovákia kis ország, így a politikai publicisták java már szagáról messziről megismeri azokat a kollégákat, akik szegénylegényként mérsékelt anyagi juttatásért hajlandók tollukat pártszolgálatba állítani. Innen már csak egy lépésnyire a szerepvállalás olyan területe, amelyen normális országokban a megvesztegethetetlenség a legfőbb kvalifikáció. Viszonyainkra jellemző, hogy a hatalomgyakorlási filozófiában a koalíciós pártok jelentős része a „vegyes” minisztériumok kialakítását részesíti előnyben. Fejlettebb demokráciákban a kormányra jutott koalíció politikai erői azt is normálisnak tartják, ha egy minisztérium vezetése politikailag egyszínű. Ennek következménye, hogy mindenért, ami az adott tárca hatáskörében egy adott időszakban történik, a minisztert delegáló párt felelős. Ahol ez a gyakorlat honosodott meg, ott nincs lehetőség a felelősség áthárítására, egymás megfigyeléséről nem is beszélve. Ez azonban csak ott honosítható meg, ahol úriemberek gyakorolják a hatalmat. Mečiar országlása idején az „én titkosszolgálatom” praxisa érvényesült. Ma már nem beszélhetünk titkosszolgálati egypártrendszerről. Ehelyett „az én titokzatos szolgám, a te titokzatos szolgád, az ő titokzatos szolgája” elv van érvényesülőben. Egy, pillanatnyilag megkérdőjelezett feddhetetlenségű középszerű újságíró titkosszolgálati vezetővé való kinevezése csak e szisztéma fanyar terméke.