Titok a levegőben

Elkapták a Malév párizsi járatának telefonos fenyegetőjét. A férfi azért kiáltott bombát, mert nem ő, hanem kollégája nyerte az ingyen repülőutat Franciaországba. Efelett érzett haragjának engedett szabad folyást, megkeserítvén az utasok, a személyzet és persze a társa-ság vezetésének életét.

Az ilyesmi nem csupán riogatás, hanem komoly tekintélytépázás is, a fiatalembert első fokon már el is ítélték, a rendőrség pedig keresi a többi három gép visszafordítóját, mivel azokat az eseteket nem tudták rábizonyítani emberünkre. Ennél is érdekesebb, hogy a tévék bojkottálták a tájékoztatást a Malévet fenyegető telefonokról. Péntek éjféltől hétfőig a három legnagyobb magyarországi televízióban egy pisszenést sem lehetett hallani hamis riadókról, nem létező robbanószerkezetekről és feleslegesen visszaforduló gépekről. A tévéseket a Malév vezérigazgatója kérte erre, hátha így elkedvetleníthetik a gonosz tréfamestereket. Kérdés viszont, hogy etikai szempontból helyes volt-e a döntés. Azzal okozunk-e kisebb bajt, hogy elhallgatunk egy információt vagy azzal, ha a gépen ülő utas később, a rádióból értesül a nem létező veszélyhelyzetről. És mi van, ha tényleg történik valami?

Az az amerikai film jut eszembe, amelyikben az óriáscég nyomására a tévé bemondta, minden rendben, nem robban fel több utasszállító, aztán mégis tovább robbantak a gépek. Vagy itt van a tavalyi „vicces” antraxőrület a sok száz fehér poros borítékkal. Tele volt vele a média. A sajtónak ugyanis ez a dolga. Tudósítani arról, ami történt.

Ha elhallgatják a történteket, információhoz való jogától fosztják meg a nézőt. A tévések helyett most inkább a magyar rendőrségnek kellene csipkednie magát a helyzet normalizálása érdekében.