Tetszik a tagságunk

Vasárnap lesz egy éve, hogy Szlovákiát további kilenc országgal egyetemben felvették az Európai Unióba. A belépés súlya, vetülete, hozadéka, következménye csak vaskos tanulmányban foglalható össze. Ezért most csak egy kis, ám fontos szeletét ragadjuk ki, ez pedig az EU-tagság gazdasági aspektusa. Azzal mindenki tisztában volt, hogy uniós tagként szinte korlátlan méretű piachoz jutunk, és esélyünk nyílik arra, hogy áldatlan félperifériás létünket magunk mögött hagyva a világgazdaság három legfontosabb centrumának egyikében működjünk tovább. E tény jótékony hatást gyakorolt Szlovákiára, sőt egyelőre úgy tűnik, a 25 tagú szervezetben éppen az új tagok fejlődnek

a legdinamikusabban. Bár szegény rokonok vagyunk, Brüsszel mégsem mondhatja, hogy energiánk javát kalapozásra fordítjuk. Éppen tegnap tették közzé azt az adatot, amely szerint tavaly, tagságunk nyolc hónapja alatt csupán nettó 160 millió eurót kaptunk az uniótól, ami még aprópénznek sem számít Brüsszel 110 milliárd eurós költségvetéséhez képest. Bármily meglepő, viszonylagos elmaradottságunk ellenére máris versenyre késztetjük a jómódban elnehezült régi uniós tagokat. Elég csupán a nálunk tavaly, a balti államokban pedig már évekkel ezelőtt bevezetett, alacsony szinten megállapított egykulcsos adóra gondolni, amit először ostoroztak, most pedig valószínűleg követni fognak nyugati partnereink.

Némileg meglepő fejlemény viszont, hogy hiába léptünk be az unióba, hiába vagyunk a példaként emlegetett reformország, a külföldi működőtőke 2004-ben elkerült bennünket. Tavaly Szlovákiába összesen 27 milliárd korona értékben érkezett külföldi tőke, ami közel 9 milliárddal elmarad a 2003-as adattól. Arról nem is szólva, hogy e tekintetben fényévekre vagyunk az örök összehasonlítási alapnak számító Csehországtól és Magyarországtól.

A legfrissebb felmérések szerint nálunk a lakosság 83 százaléka viszonyul pozitívan az uniós tagsághoz, ami a visegrádi csoporton belül fölényesen a legjobb mutató. A lelkesedés legalább két dologra vezethető vissza. Az egyik, hogy a határok légiesítésével megnőtt a külföldi munkavállalás lehetősége, amivel egyre többen élnek is. A másik, hogy korábban hiába riogattak az uniós tagság miatt dráguló élelmiszerárakkal, ez nem következett be. Bár a banán, a cukor és még néhány termék 2004 májusa óta valóban többe kerül, ám az árszint összességében alig változott, sőt a kínálat határozottan színesedett. Mindent egybevetve egy év után úgy tűnik, a tagok legyünk vagy szabadok kérdésre az előbbi a válasz.