Teret a hörcsögnek!

Kétféle típusú ember van. Itt most nem az a vicc következik, hogy az egyik az, aki két típusba sorolja az embereket, a másik, aki nem, hanem a következo: aki gyujtögeto „hörcsög” és aki nem.

Ez utóbbi minden szívfájdalom és fejtörés nélkül szabadul meg az általa fölöslegesnek tartott dolgoktól. Nem hagyja, hogy különbözo tárgyak tömkelege lepje el az életterét. Szinte boldogan, önfeledten fütyörészve lomtalanít évente többször, és minden lelkifurdalás nélkül „eteti” rendszeresen a szemétkukákat. Istenem, boldog emberek! Pechemre nem ebbe a kategóriába tartozom. Szégyen, nem szégyen, jellegzetes hörcsög vagyok. Aki kétszer is meggondolja, ha valamitol örökre búcsút vesz. Sot, inkább háromszor. Vagy négyszer-ötször. Mert mi történik, ha valamikor (netalán éppen a közeljövoben) éppen arra a valamire lesz szükségem, amitol most olyan könnyedén megválni készülök?

Persze, idonként engem is megérint a lomtalanítók könnyedsége (nem tudom, miképpen történik ez, lehet, hogy elég, ha egy ilyen lomtalanító szellemu embertársammal egy helyiségben tartózkodom, netalán a buszon, villamoson olyan ülést foglalok el, amelyen elozoleg utazott), ilyenkor végignézek a lakáson, és eltökélten kijelentem: ez így nem mehet tovább, megszabadulok a fölösleges kacatoktól!!! Kezdem az újságokkal, folyóiratokkal, mert azokból van aztán egy rakás. Mielott azonban kiselejtezem, természetesen át kell oket lapoznom, nincs-e bennük olyan írás, amelyet még nem olvastam, vagy amely esetleg jól jöhet még egyszer... Hát tehetek én arról, hogy mindig találok bennük olyasmit, ami miatt aztán megmenekülnek a szemétkosártól? Akkor talán a ruhanemuk között akad, amitol megválhatok és szellosebbé tehetem az életteremet. Való igaz, vannak a szekrényben olyan ruhák, amiket már évek óta nem vettem fel, meg ki is mentek már a divatból. De még olyan „meglehetos” állapotban vannak! Kár még kidobni. Foleg, hogy a divat állandóan ismétlodik. A szupermarketes nejlontáskákból is annyi van, hogy lépni sem lehet tolük, na de csak nem válok meg tolük minden ok nélkül.

Az az igazság, hogy még azokat a papírlapokat is nehéz szívvel dobom a kosárba, amelyeknek csak az egyik oldala használt. Mert a másik oldalára még kiválóan lehet jegyzetelni. Mi tagadás, a lomtalanítás általában nagyon kevés eredménnyel jár. De legalább szépen leltárt készítek, hogy mi minden is van a közelemben, „ha egyszer szükségem lesz rá”. Az az igazság, hogy nekünk, hörcsögöknek valójában leginkább térre van szükségünk.

Igaz is, nincs valakinek néhány nélkülözhet# négyzetmétere? Csak pár apróságnak szeretnék helyet szorítani...